Az új faj - Cronopio dentiacutus névre keresztelték keskeny orra és hosszú fogai miatt – mintegy 20-23 centiméteres volt, valószínűleg hegyes fogaival vadászta és fogyasztotta el a rovarokat. A faj a Dryolestoidae kihalt csoporthoz tartozik, mely távoli rokona napjaink erszényeseinek és méhlepényeseinek.

A Dél-Amerikában talált, 95 millió éves kőzetbe ágyazódott, második legidősebb emlőskoponyaként - a C. dentiacutus már akkor jelen volt, amikor még dinoszauruszok barangoltak a Földön – lenyűgöző betekintést enged a korai emlősök történetébe.

A paleontológusok 2002-ben találták meg a majdnem teljes koponyát Argentína északi részén, egy falu mellett. Akkor azonban a lelet nagy része kőzetbe ágyazódott, azonossága rejtély maradt. 2005-ben a kutatócsapat elküldte a koponyát egy technikusnak, aki három évet töltött azzal, hogy a leletet kiszedje a kőzetből. Végül kiderült, hogy egy kardfogú, mókusszerű állatról van szó.

Guillermo Rougier, a vizsgálat vezető paleontológusa szerint az állat nagyon furcsán néz ki a hosszú orral és szemfogakkal. „Emellett megvilágítja milyen keveset tudunk.”

Mind az emlősök és a dinoszauruszok a triász korszak vége felé, mintegy 220 millió éve jelentek meg. Amikor az őshüllők 65 millió éve eltűntek, az emlősök felvirágzottak. Azonban az ősi emlősfosszíliák még mindig rendkívül ritkák, főleg apró méretük miatt.

Ennek eredményeképpen a paleontológusok durván egy-egy emlősnemzetséget ismernek minden millió évre, a 65 millió és 220 millió év közötti tartományban, mely igencsak tökéletlen adatmennyiséget jelent. A vizsgálatról a Nature számolt be.

Forrás: Hirado.hu

Úgy látszik nem rejtette el elég gyorsan azt a makkot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.