Az Arkansas-i Egyetem paleontológusai lehetőséget kaptak arra, hogy egy magánterületen felfedezett, fosszilizálódott dinoszaurusz-lábnyomok sokaságát tanulmányozzák. Az egyik lábnyomegyüttes nagy valószínűséggel egy nagytestű húsevőtől, a valaha volt egyik legnagyobb theropoda (szörnylábú) dinoszaurusztól, az Acrocanthosaurus atokensistől származik. Egy-egy lábnyom hossza eléri a 60 centimétert, szélessége pedig meghaladja a 30 centimétert.

"A lábnyomok minősége és a "dinóösvény" hossza miatt rendkívül jelentős paleontológiai helyszínre bukkantunk" - hangsúlyozta a kutatásokat irányító Stephen K. Boss. Az Acrocanthosaurus atokensisé mellett a térségben szauropodák - hosszú nyakú, nagytestű növényevő dinoszauruszok - lábnyomait is felfedeztek. A lábnyomokat megőrző kőzetek alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a térségben olyan éghajlat uralkodhatott, mint napjainkban a Perzsa-öböl környékén.

"Magas volt a hőmérséklet, a sekély víznek pedig igen magas volt a sótartalma. Igen kedvezőtlen környezeti viszonyok uralkodtak, és fogalmunk sincs, hogy az állatok mit is kerestek itt. Kétségbevonhatatlan tény viszont, hogy viszonylag nagy létszámban éltek" - fogalmazott Boss.

A kutatók a leletek alapján ki tudják számítani a lehulló csapadék és az elpárolgott víz mennyiségét a térségben. Az ilyen helyszínek segítségével nemcsak a múltbéli klímáról tudhatnak meg többet, hanem a jövőbeli éghajlatváltozásokra is következtethetnek.

"A helyszínnek köszönhetően bővíthetjük a kora krétakori állatvilággal és éghajlattal kapcsolatos ismereteinket. A kutatók hosszú-hosszú éveken át elemezik majd ezeket az adatokat" - fogalmazott Boss.

Az Acrocanthosaurus atokensis (magas tüskéjű gyík) két lábon járó húsevő volt. Ahogy a neve is jelzi, leginkább a csigolyáin elhelyezkedő hosszú nyúlványokról ismert, amelyek nagy valószínűséggel egy, az állat nyaka, háta és csípője felett elhelyezkedő izomredőt tartottak.

Az egyik legnagyobb theropoda volt, a kréta időszakban a mai Észak-Amerika területén élt. Testhossza elérte a 12 métert, tömegét pedig körülbelül 5750-7250 kilogrammra becsülik. Koponyája hossza 1,3 méter körüli lehetett.

 Forrás: HVG

 A Baharya formáció Mersa Matruh városának közelében található. Az ásatásokat a térségben Ernst Stromer kezdte meg 1911-ben,  a német őslénykutató eredetileg korai emlösők maradványai után kutatott Észak-Afrikában, de egészen mást talált. Kezdetben megkövült cápafogakat és korai emlősök maradványaira lelt a területen néhány megkövült fával együtt.

1911. Január 18-án három nagy csontra bukkant. Az első kettő combcsont volt. 95 centiméter hosszú és 15 centiméter széles. Egy karmos teremtmény maradványai voltak. Több hal, dinoszaurusz és cápacsontra bukkantak a területen. Számos új fajt írt le a tudós.

A leletek kora a Késő Krétára datálható. Ebben az időszakban a terület tengerpart volt. Olyan volt mint a mangrovemocsarak. Több dinoszaurusz és krokodilfaj élt itt. A terület legelterjedtebb növényevői a sauropoda dinoszauruszok voltak. Az aegyptosaurus, a dicraeosaurus és a paralititan.

A hatalmas növénytakaró nyilvánvalóan megfelelt az óriási növényevőknek, és a növényevők pedig ideális táplálékként szolgáltak az itt élő ragadozók számára, amik közül elég sok élt itt, és valószínűleg mindegyik a sauropodák vadászatára koncentrált.

Az egyik ilyen őshüllő a Bahariasaurus volt. Ez a vadállat méretben akkora volt mint az Észak Amerikai T-Rex, de külsőre a Carcharodontosaurusra ami rokona is volt ennek a ragadozónak.

Vitathatatlanul a Carcharodontosaurus volt a csúcsragadozó ezen a terülen. Ez a teremtmény nagyobb volt mint a T-Rex, és valószínűleg a Sauropodák vadászatára specializálódott. 

A bahariasaurus és a carcharodontosaurus gyakran megküzdhettek a zsákmányért, de egy másik theropondával maximum csak a területért folytathattak harcot. Ez a lény a spinosaurus volt. A legnagyobb theropoda faj, de ennek ellenére valószínűleg halászó életmódot folytatott, körülbelül úgy mint a mai kócsagok. Erre utal hosszú gaviálra emlékeztető állkapcsa és a karmai. 

Azonban a Spinosaurusnak volt egy másik táplálékkonkurense a vízben. Ez pedig a Stomatosuchus nevű óriáskrokodil volt. 10 méteres volt, a feje lapított, az állkapcsában kicsi, kúpos fogak. Valószínűleg a pelikánéhoz hasonló zsákja volt a szája alatt, amibe a halakat tarthatta.

 Sajnálatos módon az eredeti Bahariya oázisban található csontokat nem csodálhatjuk meg, mivel az angol királyi légierő 1944-ben lebombázta a Müncheni természettudományi múzeumot, ezzel eltörölve örökre a csontokat, így csupán másolatokra, és a mostanában megtalált maradványokra támaszkodhatunk.

 Ez volt az egyik elsőnek felfedezett dinoszaurusz faj. 1676-ban egy combcsont töredékét találták meg a Cromvall közelében lévő mészkőben. 1677-ben Robert Plot az Oxfordi Egyetem arra gyanakodott, hogy egy óriási, eddig nem ismert állatnak a combcsontjára találtak.

Nagyon helyesen, de a következő feltételezést betudhatjuk annak, hogy Darwin és a Fajok eredete ekkoriban még csak egy kósza gondolat sem volt.

Arra jutott, hogy egy Bibliai óriás combcsontja...

1815-ben William Buckland -szintén- az Oxfordi egyetem kémiaprofesszora és egyházi esperes újabb maradványokra bukkant. 1818-ban a híres francia anatómus George Cuvier felkereste Bucklandet és rájött, hogy a maradványok egy óriási gyíktól származnak.

1824-ben megtalálták a fenti állkapcsot, csigolyákhoz, a csipő egy darabjához, egy combcsonthoz. 12 méteresre becsülte, és elnevezte Megalosaurusnak.

1827-ben hozzácsatolták a névhez a Megalosaurus Bucklandi nevet. 

Hogy is képzeltek el a 19-dik században egy ragadozó dinoszauruszt.

1852-ben Benjamin Waterhouse Hawkins elkészítette a Crystal Palace park számára a lény szobrát. A teremtményt négylábúként ábrázolta, és sokkal inkább hasonlított egy mesebeli sárkányra.

Érdekesség, hogy sokáig nem volt egy normális Megalosaurus rekonstrukció sem. A krokodilszerű fejet és a hátán lévő vitorlákat egy Altispinax nevű Spinosaurus félétől kölcsönözték.

Azonban az Észak Amerikában talált ragadozó dinoszauruszmaradványok vizsgálata átformálták a Megalosaurusról alkotott képet. Két lábon járt, a feje óriási volt, a nyaka pedig hajlékony. A lába izmos lehetett, mivel 1 tonnás testet kellett megtartania.

A teremtmény a Jurában élt. A táj akkoriban sokkal melegebb és nedvesebb volt mint a ma. A szárazföldeket hatalmas tűlevelű erdők borították, amik bőséges táplálékot nyújtottak a növényevők számára, amik viszont a megalosaurusnak voltak a táplálékforrás.

A kedvenc tápláléka valószínűleg a Cetiosaurus nevű sauropoda dinoszaurusz volt, de valószínűleg gyakran vadászott más stegosauria vagy sauropoda hüllőkre is, de gyakran rájárt dögökre.

De az, hogy az ezen a tájon, de nem ebben a korban élt Iguanodonra vadászott az merő tévedés, ahogy az is, hogy Afrikában is találtak leleleteket. A Megalosaurus a mai Dél- Anglia, Franciaország és Portugália területén volt elterjedt, de a megalosauridea család más tagjai megjelentek Afrikában. Például az Afrovenator. A Jura időszak végére viszont a család legtöbb tagja eltűnt. Egyes elméletek szerint kihaltak, de más teóriák szerint az evolúciójuk tovább haladt, és belőlük alakultak ki a Spinosauruszok.

Érdekesség, hogy kezdetben a tudományos neve az volt, hogy scrotum humanum /emberi herezacskó/, és ez a későbbiekben előnyt élvezett volna a megalosauruszal szemben. De csak ha 50 éven belül a papírra vetése után használták volna.

Valamint ezt a dinót említették meg először egy könyvben. Charles Dickens az Örökösök című könyvének első fejezetében említik meg. Persze a Dinosaurs című sitcomban a családfő, Ed Sinclair is egy Megalosaurus.

Aranyos, mi?

Na ő már kevésbé.

 215 millió évvel ezelőtt az alsó képen látható, mára már a felismerhetetlenségig eltorzult "maradvány" egykor repülő dinoszaurusz csőrszerű állkapocsdarabja lehetett.

A Londoni Természettudományi Múzeumban őrzött csontdarabot korábban százmillió évesre datálták angol tudósok. A Leicesteri és a Portsmouth-i Egyetem kutatói, David Martill és David Unwin, azonban 215 millió évesre pontosították a fosszília korát.

A szakértők becslése alapján a repülő hüllő, pontosabban a pteroszaurusz, aki csőreként viselte ezt a darabot, életében 7 méteres szárnyfesztávolsággal szelhette az eget.

A tudósok korábban úgy gondolták, a korai pteroszauruszok mindössze akkorák voltak csak, mint a varjak, de az új kormeghatározás felülírja ezt az elgondolást. Ezek szerint a mai átlagos madárméretnél már nagyobbra is nőttek pteroszauruszok.

uralták a földet, elvesztették fogaikat, és a csőrre váltottak.

Ez azért érdekes a paleontológusok számára, mert a még fogakat viselő repülő dinoszauruszokat kisebb méretűként határozzák meg a számítások alapján. Ha csőrük van, akkor elképzelhető, hogy ezek a lények hatalmasabbak lehettek, mint ahogy azt eddig gondolták.

Jó példa erre a késő kréta korban élt Haztegopteryx - azaz a zsiráfdinoszaurusz - faj, amelynek a szárnyfesztávolsága csőrösen elérné a 12 métert, azonban ha fogai volnának, szárnyfesztávolságát csak 5 méteresre becsülnék.

Forrás: Hír24

Szép nagy állat lehetett. Most képzeljétek el. Nagyobb mint egy Kondor, a csőrében fogak. A Jura időszak levegőjének a királya lehetett. Nem akadnék össze vele annyi szent. Ez ugyan akkor azt is bizonyítja, hogy a triásztól a juráig a fogakkal rendelkező pteroszauruszok is kitermelték a saját óriásaikat.