Történetünket ott hagytuk abba, amikor a dinoszauruszok között az első valóban óriási méretű állatok megjelentek a kora Jura időszakban. Most a középső és a késő jura jön, amikor megjelentek az első valóban hatalmas növényevők.

Ebben az időszakban a Földet lassan ellepték a ginkókból és páfrányfákból álló erdőségek, a talajon pedig cikászok és más páfrányfélék tenyésztek, ezek a körülmények ideálisak voltak a dinoszauruszok számára az elterjedéshez, bár ez időszak kezdetén kihaltak az utolsó prosauropodák. A legkésőbbre datált fajuk a yunnanosaurus. Ez hét méter hosszú volt és két méter magas. A mai Kína területén élt. A szájában levélalakú fogak ültek, hasonlóan a sauropodákhoz. Megpróbált alkalmazkodni, de a rokonai kiszorították.

A sauropodák ekkora már a mai Brit szigetekig elterjedtek voltak a Laurázsiában. Az egyik itteni képviselőjük volt a cetiosaurichus, a diplodocus rokonságába tartozott, valószínűleg az őse volt.

Új ragadozófajok is megjelentek. Ausztrália területén megjelent az ozraptor, egy abeliosauridea, később a leszármazottai elterjedtek lesznek szerte Godwanán, és Laurázsiában is megjelennek majd millió évek múlva.

A következő időszakban nem csak a sauropodák terjedtek el. Ázsiában megjelent az első ankylosaurid őshüllő, a tianchisaurus. Ennek az állatnak a farka végén még nem volt csontbunkó, de a legfontosabb jellemzők már megvoltak nála.

Szintén itt kezdtek el változatossá válni az ornithiscia őshüllők. Megjelent a négy méter hosszú agilisaurus.

Valamint itt jelent meg az első hypsolodont növényevő a yandusaurus. Ez négy méter hosszú gyors és fürge növényevő volt.

Valamint szintén itt alakult ki az első stegosauridea a huyanangosaurus is. Ez eltörpült későbbi leszármazotja a stegosaurus mellett 4,5 méteres testhosszával.

Tovább folytatódott a sauropodák előretörése. Több formájuk jelent meg Laurázsiában és Gondwanában. Kínában élt az abrosaurus. Csak kilenc méter hosszú volt, az orra ívelt volt.

Egy másik sauropoda a shunosaurus pedig rövidnyakú volt, a farka végén pedig egy csontbunkó volt található.

Afrikában jelent meg az atlassaurus, amely testalkatában a brachiosaurusra emlékeztett. 15 méteres hosszával gigantikus méretű volt.

A theropoda ragadozók is alkalmazkodtak a hirtelen megnövekedett zsákmányállatokhoz. Kínában megjelent a gasosaurus 4 méter hosszú volt.

Európában pedig az iliosuchus vadászott, ez 1,5 méter hosszú volt.

Ezek a fajok azonban eltörpültek a kilenc méter hosszú Megalosaurus és a 8 méter hosszú Kínai yangchuanosaurus mellett. Ezek voltak ezen kor csúcsragadozói.

A következő időszakban a mai Anglia területén megjelent az iguanodon őse, a callovosaurus, valamint Kirgizisztánban a ferganocephale, egy pachycelaphosaurian dinoszaurusz.

A hüllők egy másik csoportja a pliosauroszok ekkor kezdtek el csúcsragadozókká válni. Megjelent a liopleurodon, amely egészen a Jura időszak végéig, a maga 7 méteres hosszával a csúcsragadozó volt, de rajta kívül még a tengereket járta a 3 méteres peloneuestes.

 

Tovább folytatódott a sauropodák térhódítása. Dél Amerikában megjelent az egyik korai fajuk a 18 méteres Patagosaurus.

Szintén új fajaik jelentek meg a  stegosauruszoknak. Európa szigetein megjelent a Lexovisaurus és a Loricasaurus.

 

 

 

 

A theropodák térhódítása is folytatódott. Kínában megjelent az eustreptospondylus, ez a ragadozó azokon a szigeteken volt elterjedt ami Európává volt alakulni. Ez az állat valószínűleg a parton lévő dögökkel táplálkozott, a megalosauridea családba tartozott...

Kína területén egy újabb evolúciós ugrás történt, megjelent a pedopenna, a testét már tollak borították, valamint a lábai egyfajta szárnyakká alakultak.

161 millió évvel ezelőtt belépünk az oxfordi jurába. Kínában ez idő tájt jelentek meg az első ceratopsidák. A chaoyangsaurus és a yinglong. A yinglongot kell tekintenünk az egész család ősének.

A stegosaurideák virágzása tovább folytatódott. Európában megjelent a Dacenturus, ez 8 méter hosszú volt, az első igazán hatalmas faj.

150 millió évvel ezelőtt Észak Amerikába behatoltak az ankylosauruszok, de a stegosauroszok továbbra is domináns növényevők voltak ott. Az első fajok kicsik voltak, mint a 3-4 méter hosszú gargoylesaurus

A sauropodák elérték a fajgazdagságuk csúcsát. Ebben az időben jelent meg Észak Amerikában a diplodocus, az apatasaurus, a brachiosaurus és a camarasaurus. Ez volt a formagazdagságuk ideje is (az előbb leírt fajokról, majd később írok egy-egy bemutató posztot). Afrikában élt a dicrareosaurus, a diplodocus rokona, de vele ellentétben a nyaka rövid volt, a feje pedig hatalmas. 

AA Stegosauruszok virágzása is folytatódott. Afrikában megjelent a kentrosaurus, Észak Amerikában a csoport leegnagyobb tagja a stegosaurus. Valamint itt élt a dacentrurus rokona a a hesperosaurus. A theropodák között megjelent a ceratosaurus, ez a faj korán elterjedt Európában és Észak-Amerikában. Valószínűleg sokáig csúcsragadozó volt...

Szintén Európában élt a torvosaurus, ami egy megalosauridea ragadozó volt, táplálékkonkurense volt a kor csúcsragadozójának az allosaurusnak, de mint a legutóbbi, allosauruszos cikkembe is leírtam, valószínűleg felosztották egymás között a területeket.

Szintén a mai Portugália területén élt az avityrannis, a hossza egy méter volt. Az életterét megosztotta a stokesosaurussal.

A stokesosaurus egy fejjel nagyobb volt az embernél. Mindkettő faj a Tyrannosauridea család első tagjai voltak, annak a leszármazási vonalnak a tagjai, amely később a Tyrannosaurus Rexhez vezet.

 

A késő jurában megjelent az archeopteryx nevű ősmadár Európa területén, hasonló lények lehettek a ma élő madarak ősei, képes volt már madár módjára repülni, nem volt szükség a hátsó lábakon található szárnyakra.

 

Ezzel be is léptűnk a kréta időszakba. A kezdetén még mindig a sauropodák voltak a legnagyobb növényevők a Földön. Ekkoriban élt a galveosaurus és a turiasaurus a mai Ibériai félsziget területén, ezek voltak az Európai kontinens legnagyobb dinoszauruszai.

Ekkor jelentek meg a modern madárfélék, mint a eurololimnornis, amely a mai vöcsökfélék elődje lehetett, ahogy a ma élő flamingókra hasonlító gallornis is.

Ebben az időszakban még mindig virágoztak a stegosaurideák, bár a fajgazdagságuk csökkent. Kínában élt a wuerhosaurus. Európában a Crateosaurus és Dél Afrikában a Paranthodon

Fájl: Wuerhosaurus.jpg

Azonban ahogy kortársaiknak a sauropodáknak a stegosaurideáknak is eljött a végük. Az éghajlati változások miatt a magasabb szélességi körökön havazni kezdett, leesett a hőmérséklet, ami a tökéletlenebb hőszabályozású stegosaurideák és sauropodák kihalását okozta, mivel a növényzet megritkult. A stegosauruszok kihaltak, míg a sauropodák csoportjai csak őshazájukban Godwanán maradtak meg.

Azonban ezzel párhuzamosan előtérbe kerültek az ankylosaurideák, majd megjelentek az iguanodonhoz hasonló növényevők, amik az új virágos növények táplálékspecialistái lettek. Bár kisebbek voltak mint a sauropodák, de feltaláltak egy fontos dolgot, a rágást...

Bármennyire meglepő, de a dinoszauruszok a földtörténeti középkorba elég késve érkeztek. Az első dinosauromorpha őshüllők a középső triász időszakban jelentek meg. Ezek a hüllők már kialakították a két lábon való járást, persze még ezek a lények távol állnak attól az uralomtól, ami a későbbiekben jut nekik.

 A triász időszak...

A Pangea egyre nyugattabra tolódott, az északnyugati részén pedig megnyílt a Tethys öböl. Ez az időszak sokkal melegebb éghajlatú volt. Az északi féltekét sivatagok uralták, míg a déli kontinenseket erdők takarták, gyakran előfordultak a hideg telek és a partvidékekre lecsapó monszun. Ez az időszak kedvezett a hüllők, köztük a melegvérű teremtmények elterjedésének.

Még kistermetű ragadozók  amelyek a archosauriák és a terapsidák árnyékában bújtak meg. Valószínű, hogy a mai Dél-Amerika területén jelentek meg az első képviselőik. Két fajt ismerünk lagerpeton és a lagosuchus... Ezek képesek voltak két lábon szaladni, de általában négy lábon haladtak.

 

 

Olyan hatalmas növényevőkkel osztották meg az életterüket mint a dinodontosaurus, de ezen a területen gyakoriak voltak az emlősszerű cyodontok, mint a massetognathus, de a domináns ragadozók akkor is az archosauruszok voltak, mint például a gracilischus vagy a luperoschus.

Az első dinoszauruszok a felső triász időszak karni szakaszában jelentek meg. Ezekben az időkben még mindig a crutosaurus őshüllők voltak uralmon. Minden növényevő és húsevő fülkét  betöltöttek a szárazföldön, mint a postosuchus. Az óceánokat ez időtájt kezdték el meghódítani az Ichtyosauruszok, a folyókat pedig még mindig a temnospolyd kétéltűek uralták. A mai Texas területén pedig megjelent az első emlős az adelobasileus

Az első dinoszauruszok egyike az eoraptor volt. 1 méter hosszú volt, és már teljesen két lábon járt és futott, valamint közös őse a sauropodamorph és theropoda dinoszauruszoknak. Argentínában bukkantak rá, valószínűsíthető, hogy ez a vidék volt a dinoszauruszok úgymond "őshazája".

Az első theropoda a herrerasaurus volt. Ezt az állatot már gondolhatjuk úgy, mint a húsevő dinoszauruszok egyfajta prototípusát. A következő pedig a Staurikosaurus, ez sokkal kisebb volt, valószínűleg nem kevésbé vérengző...

Az első prosauropodák is ezen a vidéken jelentek meg. Ezek a később megjelent sauropodák rokonai vagy ősei voltak. Két lábon jártak, a nyakuk hosszú volt. Az egyik első képviselőjük az uyanosaurus még csak két méter hosszú és 80 centiméter magas volt, a mai Dél Brazíliában élt. Az első madármedencéjű őshüllő, a pisanosaurus pedig Argentínában jelent meg. Az a tájék akkoriban fenyőerdőkkel volt borított, a talajt páfrányok fedték, de a táj egészen a mai Európáig ilyen volt.

Ebben az időszakban még megvolt a Pangea, az őskontinens.

 

A dinoszauruszok ezt használták ki, hogy elvándoroljanak Dél-Amerikából. A norian időszakban a coelphysis  volt a leggyorsabban futó ragadozó, falkákban vadászott, valószínűleg a vidék egyik csúcsragadozója lehetett.

A mai Közép Európában pedig a liliensternus nevű theropoda vadászott, ami a coelophysis egy rokona volt, bár vele ellentétben sokkal dúsabb növényzetű környezethez szokott.

Szintén ezen a területen élt a plateosaurus. Ez a prosauropoda már 10 méter hosszú volt és két méter magas. Valószínűleg az első, igazán nagytermetű dinoszaurusz faj. Kisebb mint a később megjelenő óriások, de szép kezdeményezés...

Ez idő tájban jelentek meg az első pterosauruszok. Az eudimorphodon már halevő életmódra rendezkedett be, ahogy a peteinosaurus és a preondactylus, ezek mind Európa partjain éltek, a méretük pedig akkora volt mint a mai vízi madaraké.

 

A következő időszak a rhateian...

Ekkor már elterjedtek voltak a dinoszauruszok, valamint az emlősök is megkezdték a térhódításukat. Ezt az időszakot a triász-jura kihalás zárta le. Kihaltak az emlősszerű hüllök és az acrosauruszok nagy része. A következő időszakban a jurában pedig a dinoszauruszok kezdték meg hódító útjukat...


A Pangea darabokra töredezett. Két részre szakadt. Laurázsiára és Gondwanára, majd ezek is megkezdték a további darabokra való töredezést.

Dél Afrikában elterjedtek az első madármedencéjű őshüllők, mint például a heterodontosaurus vagy az abrictosaurus. Ezek még kistermetü növényevők voltak, de kellően sikeres csoport volt.

Érdekesség, hogy ezeknél a lényeknél már megjelentek a késői hadrosauriáknak a jellegzeteségei.Az első páncélos madármedencéjű pedig a scelidosaurus volt. Ez négy méter hosszú, a testét páncél és tüskék borították. Észak-Amerika Anglia és Kína területén élt, a táplálékát. Valószínűleg a stegosaurideák és az ankylosaurideák közös őse volt.

Ennek őse volt a sculettosaurus, ez egy két lábon járó, páncélos dinoszauruszféle volt, 1 méter hosszú volt és 50 centiméter magas.

A ragadozóknak persze kedvezett az újfajta, nagy termetű növényevők elterjedése. Ez idő tájt sokkal nagyobbra nőttek. Az egyik ilyen a dilophosaurus volt, hat méter hosszú, a feje tetején pedig egy taréj. Valószínűleg ez időtájt csúcsragadozó volt.

A coelophysis rokona volt a sarcosaurus, ami a később megjelenő ceratosaurus rokona vagy őse lehet.


A Saltirosaurus azonban mind a két fajt túlszárnyalta méretben. Ez az állat a mai Olaszország területén élt, a becslések szerint 8 méter hosszú volt és 4 méter magas, valamint az Allosaurusra hasonlított.

Az óriási ragadozók miatt a növényevőknek is hatalmassá kellett válni. A triász időszaki száraz időjárást lassan felváltotta a nedvesebb, ami a hatalmas fenyőerdők előretörését eredményezte. Az első sauropodák ekkoriban jelentek meg. Néhányuk igazán impozáns látványt nyújtott. 18 méter hosszú volt, és 5 méter magas. Valószínűleg a későbbi sauropodák prototípusa mivel a csigolyái még nem voltak üregesek...

A következő pár millió évben az ehhez hasonló dinoszauruszok fogják meghatározni bolygónk arculatát... A következő időszak az óriások kora lesz...

 

Visszatértem, mostanában kicsit sok dolgom volt a másik blogommal, de újra változatos témákkal fogok nektek szolgálni.

A Cambridge-i Greensand vidékén számtalan pteroszaurusz maradványt találtak 1827 óta. Ez a vidék a Kréta időszakban még homokos tengerfenék volt, ez közrejátszott abban, hogy az elpusztult állatok maradványai az évmilliók folyamán azonosítatlanná váljanak, hála a porszemek polírozó erejének. A tudósok a pterodactylus nembe sorolták őket.

 

Azonban 1869-ben Harry Seeley Glover fiatal kutató megbízásul kapta, hogy osztályozza a pteroszaurusz csontokat a Sedgwick múzeum gyűjteményébe. Hamarosan észrevette, hogy a csontok egy részét új fajba kell sorolni. Az új fajt Ornithocheriusnak nevezte el, ez a név azt jelenti, hogy kezes madár, mivel az akkori tudósok azt gondolták a pteroszauruszokról, hogy a madarak ősei voltak. Glover egy év alatt 28 ornithocherius fajt írt le.

 

Richard Owen ( neki köszönhetjük a dinoszaurusz elnevezést) könyvében csak két fajt írt le, 1978-ig ez így ment, mire megegyeztek abban, hogy csak egy ornithocerius faj létezett. Ezt a Brazilíában talált maradványok erősítették meg a tudósokban. Mostanra ennek a fajnak 40 alfaját ismerjük.

Richard Owen átakarta nevezni az állatot basilosaurusra, mivel szerinte nem volt evolúció, és a saurus név jobban illik hozzá. De mivel a basilosaurus név már egy őskori cetféle elnevezése volt, ezért megtorpedózták az ötletét. Ezek után két fajra osztotta fel az ornithoceriust, a coloborhynchusra és a criorhynchusra. Ez a faj még ma is hivatalos, persze a helyzete még ingatag, míg valaki nem talál egy jó megtartású fosszilíát.

http://www.rareresource.com/photos/dinosaur-gallery/Ornithocheirus6.jpg

De az ornithocerius még mindig külön fajnak számít, vizsgáljuk is meg az életmódját és persze magát a fajt. A mai Európa területén lévő szigetvilág valamint Dél Amerika partjai között ingázott, esetleg itt kialakult egy külön faja a coloborhynchus. A pterodactyloidea nembe tartozik, a kora kréta időszakban a levegő óriása lehetett 6 méteres szárnyfesztávolságával, a trónjáról a később megjelenő quetzalcoatlus taszította le, a maga 12-15 méteres szárnyfesztávolságával. A repülési technikájuk a mai albatroszokéra emlékeztethetett. Leugorhattak egy magas pontról, és meglovagolták a felfelé szálló áramlatokat, amikor elég magasra értek, csak akkor kezdtek el verdesni a szárnyaikkal.

Az étrendjük valószínűleg halakból és más vízi állatokból, például ammoniteszekből vagy fiatal tengeri hüllőkből állt. Amikor halászott a tenger felé ereszkedett, majd megvárta míg a zsákmány a csőre útjába kerül, ekkor az elől lévő éles, előreálló fogakra akadt a zsákmány.

De gyakran előfordulhatott, hogy kisebb pteranodonoktól vette el a táplálékot vagy a ma élő keseklyükhöz hasonlóan dögevő volt, a mérete elég volt, hogy elriassza a zsákmányát. Lehetséges, hogy egész életében repült, és Brazília és a mai Európa között ingázott. A csőrén lévő dudor valószínűleg a párválasztásban játszott szerepet, de lehetséges, hogy a repülés közben ezt használta egyensúlyozásra, eltérően a többi pteranodon félétől, akik erre a célra a taréjt alkalmazták.

File:OrnitocheiridsDB.jpg

Elég hatékony technika lehetett.

Az ornithocerius a Walking with Dinosaurs a Levegő Óriása című részbe tűnt fel. Szerintem ez volt a sorozat legjobb és legdrámaibb epizódja, a látvány, a zene és az effektek mind egyben voltak, bár az ornithoceriust 12 szárnyfesztávolságúnak becsülték meg...

Az egyik kedvenc pteranodon félém... Valóban a levegő császára lehetett

 

 

Az ausztrál Ceratosaurus

2012.05.18. 11:42

A Ceratosaurus egy korai ragadozó dinoszaurusz volt, amely körülbelül 170 millió évvel ezelőtt jelent meg, és a szubtrópusi éghajlatú vidékeket részesítette előnyben. Nevét az orrcsonton levő kis szarv alapján kapta, amely egyébként túl kicsi volt ahhoz, hogy támadásra vagy védekezésre alkalmas lehetett volna - egyes kutatók szerint a párválasztásban lehetett szerepe.

A theropoda dinoszauruszok csoportjába tartozott, nagy fejjel, apró mellső és robusztus hátsó lábakkal rendelkezett, lábfején öt-öt karmos lábujj volt, amelyekkel meg tudta ölni a zsákmányát. Testhossza 6 méter, magassága 4 méter, testtömege pedig körülbelül 1,4 tonna lehetett. A koponyája hossza elérte a 90 centimétert. A farka, melynek hossza nagyjából az állat teljes hosszának a felét érte el, segített futás közben az egyensúly megtartásában. Táplálékát kis és közepes termetű növényevő dinoszauruszok alkották.

 

A szarvas gyík fosszíliáit eddig egyaránt megtalálták az északi és a déli féltekén, de nem Ausztráliában. A paleontológusok ezt az ötödik kontinens izoláltságával és egyedülálló éghajlatával magyarázták, ami kihatott az ausztrál dinoszauruszok evolúciójára - olvasható a melbourne-i Victoria Múzeum honlapján.

"A lelet arról tanúskodik, hogy a szarvas gyíkok igen elterjedtek voltak. A jura korban, 170 millió évvel ezelőtt jelentek meg, és mindenütt jelen voltak a Pangea szuperkontinensen, mielőtt a lemeztektonikai mozgások következtében ki nem váltak belőle a mai földrészek" - magyarázta Erich Fitzgerald, a Victoria Múzeum vezető paleontológus-kurátora, a tanulmány vezető szerzője.

 

Mint hozzátette, az Antakrtiszt leszámítva Ausztrália dinoszauruszai a legkevésbé ismertek. "Ausztrália az őslénykutatók egyik legutolsó 'vadászterülete'. Bár egyre több fosszília kerül napvilágra, még mindig csak a kezdeti lépéseket tesszük a kontinenst egykor benépesítő dinoszauruszok megismerésében" - hangsúlyozta Fitzgerald.

Forrás: HVG

 Ami a Kréta időszak végén a T-Rex volt, az a Jura időszakban az Allosaurus volt. 8.5 méter hosszú volt (kisebb mint a T-Rex), de sokkal karcsúbb annál, de a testalkata szinte megegyezett a későbbi, nagyobb unokatestvérével, bár igen csak távoli rokonságban álltak. Az Allosauridea család a Carcharodontosauridea és a Sinraptoridae családdal együtt a Carnosauria családba tartoznak.

 

Ezeknek a ragadozóknak nagy szemeik, hosszú és keskeny koponyájuk valamint hosszú combcsontjuk volt. Gyors és veszélyes ragadozók voltak, amelyek a nagy termetű növényevők vadászatára specializálódtak. A bordák körülölelték a tüdőt és a belső szerveket, ahogy a villacsont is. Az első allosaurus leleteket már az 1800-as évek elején 

megtalálhatták, de az akkoriban zajló csontháború miatt több néven is leírták őket. 1869-ben Ferdinand Vandiveer Hayden hozzájutott pár csonthoz a Morrison formációból. Ezeket kezdetben egy kihalt lófaj patáiként azonosította, de ezeket elküldte Joseph Leidynek, aki saját nemet alapított neki, Antrodemus néven.

 

Az Allosaurus nevet Othinel Charles Marsh adta a lénynek, miután 1877-ben a Morrison formációból előkerült pár töredékes lelet. Az Allosaurus név azt jelenti különös gyík, mivel eddig ilyen csontvázszerkezetet egy theropoda ragadozónál sem írtak le. 1883-ban 

megtalálták az első teljes Allosaurus csontvázat a Garden Parkban, M.P. Felch talált rá, de 1903-ban jöttek rá, hogy az eddigi legtökéletesebben fenn maradt theropodára bukkantak rá. Ezek után évekig tartott az Antrodomeus-Allosaurus vita, de végül az Allosaurus név győzött. A vitára a Cleveland-Loyde lelőhely tett pontot. 1960-ban. Több ezer csontot találtak a Utahi földben, amiből a többség az Allosaurushoz tartozott. Nem lehetett tudni, hogy a ragadozók hogy kerültek egy helyre, de lehetővé vállt a csontok tanulmányozása.

A következő mérföldkő a faj feltárásában "Nagy Al" megtalálása jelentette. 1991-ben fedezték fel a teljes csontvázát. A Késő Jura időszakban élt Al, egy fiatal, ivarérett hím volt. Eseménydús élete volt, 19 csontja eltört, ebből a jobb lábán csontvelőgyulladás jeleit találták. Valószínűleg ez okozta a halálát.

Az Allosaurus az egyik legjobban ismert theropoda dinoszaurusz. Szinte ismerjük az egyes egyedek élettörténetét. 22-28 évig éltek, a maximális méretüket pedig 15 évesen érték el, 10 éves korukban pedig ivarérettek voltak. Ez szintén a Cleveland-Loyd lelőhelyről tudták meg, ahol az egyik nőstény combjában megtalálták a medulális csontszövetet. Ez tette lehetővé a dinoszauruszoknál és a mai madaraknál a tojásrakáshoz szükséges kálcium termelését.

A testalkatuk is változott az évek során. A fiatalabb példányoknak a lába hosszabb volt, ami gyorsabb futást tett lehetővé, valószínűleg kisebb növényevőkre vagy fiatalabb állatokra pályáztak. A későbbiekben, ha elérték a maximális méretüket, akkor a lábak növekedése lelassult, megrövidültek, a térfogatuk szélesebb lett, hogy elbírják az állat súlyát. Innentől az Allosaurus rátért a nagyobb állatok lesből való leterítésére vagy a dögök evésére. A zsákmányát a földön akkoriban elterjedt sauropodák és stegosauriák adták. Amikre falkákban vadászhatott.

Amikor megtámadta a zsákmányt, kitátotta a száját, a nyakát hátrafeszítette, majd lecsapott, ezzel egy nagyobb darab húst kiszakítva a prédából, amivel a halálát okozta, bár vannak olyan elképzelések, hogy egyszerűen legelték a húst a növényevőkről. Odamentek, és leharaptak róluk egy darabot, ami begyógyult.

Bizarr.

Az elméletek szerint azért élhette meg annyi allosaurus az ivarérett kort, mert talán a falkák együtt nevelték az utódjaikat. Más elméletek szerint a mai krokodilokhoz hasonló agyfelépítésük miatt, talán megették a beteg társaikat, és nagyon agresszív lények voltak. Talán egy sokkal kezdetlegesebb fokán álltak a szociális létnek, mint a későbbi Tyrannosauruszok.

Az Allosaurus elterjedt ragadozó volt a Jura kori földön. Előfordult Észak Amerikában, Európában ( a mai Ibériai félszigeten), és Afrikában is. Az Allosaurus ahol csak létezett csúcsragadozó volt. Csupán két vetélytársa volt a Ceratosaurus és a Torvosaurus, de ezek a lények sokkal inkább kedvelték a folyam menti erdőségeket, míg az Allosaurus a szavannákon vadászott.

 

Az Allosaurus előbb szerepelt filmekben, mint a Tyrannosaurus. Feltűnt Arthur Conan Doyle regényében az Elveszett Világban, ahogy az abból készült 1925-ös némafilmben, ahogy a legújabb feldolgozásban is. Mellette feltűnik az 1969-es Tiltott völgyben, bár ebben a filmben egyfajta T-Rex-Allosaurus keveréket láthattunk. A Dinoszauruszok a Föld Uraiban többször is feltűnik. A második részben sok fejfájást okoz a fiatal Diplodocusoknak, az 5-dik epizódban pedig a sarki erdőkben vadászik egy törpe példány. Egy különkiadás pedig Nagy Al életével foglalkozik. 

 

Ezt a filmet hozom el nektek.:) Boldog karácsonyt, és eredményekben gazdag új évet kívánok nektek. Itt tekinthetitek meg

 

Szemétből új dinófaj.

2011.12.11. 22:26

 A leletről az Acta Palaeontologica Polonica című őslénytani kiadványban jelent meg tanulmány. A fosszíliákat a londoni Természettudományi Múzeum által foglalkoztatott Charles H. Sternberg és fia, Levi Sternberg találta 1916-ban a kanadai Alberta tartományban, ahol több egyed csonttöredékei kerültek elő. Így napvilágra került két koponyatöredék, beleértve a dinoszaurusz pofáját, valamint a nyakfodrának egy részét.

 

A múzeum illetékesei azonban elégedetlenek voltak a leletek minőségével, az intézmény levéltárából előkerült 1918-as levél nemes egyszerűséggel szemétnek nevezi a fosszíliákat. A leletekkel senki sem foglalkozott, s majd száz évnek kellett eltelnie, míg a fosszíliákat megtisztították és elemezték - olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon, valamint a clevelandi Természettudományi Múzeum honlapján

A Spinops sternbergorum körülbelül 76 millió évvel ezelőtt élt a mai Kanada területén, az Alberta-tartomány déli részén. Testsúlya meghaladta az egy tonnát, hossza pedig a 6 métert. A növényevő dinoszaurusz orrán egy szarv ékeskedett, szája pedig csőrszerű képződményben végződött, amelynek segítségével megbirkózott a növények fás száraival. Ami igazán érdekes, az a Spinops sternbergorum csontos nyakfodra, amely két másik "albertai" ceratopsida dinoszaurusz, a Centrosaurus és a Styracosaurus nyakékességének "stílusjegyeit" viselte magán.

Így a Centrosaurushoz hasonlatosan a Spinops sternbergorum nyakfodrán is két nagy, előrehajló, banánalakú "horog" díszelgett, a Styracosaurustól pedig egy pár nagy és egyenes csonttüskét "kölcsönzött", amelyek a nyakfodor középvonalánál hátrafele meredtek.

"Ez a felfedezés azért jelentős, mert általa sokat megtudunk a szarvas dinoszauruszok sokszínűségéről a késő krétaidőszakban" - emelte ki Michael Ryan, a clevelandi Természettudományi Múzeum gerinces őslénytani gyűjteményének kurátora, aki szerint a természetes kiválasztódás különösen megmutatkozott a fejdíszek sokszínűségében. Az új fajok igen nagy gyakorisággal jelentek meg a ceratopsida-csoportban egy alig másfélmillió éves periódusban.

 

Egy eléggé friss és érdekes dinoszauruszról szeretnék most írni, akiknek ismert lehet. Épp hogy lecsúszott egy Jurassic Parkbeli szerepről, meg szerintem sokak kedvencének a rokona.

 

Ez pedig a Baryonix.

Most rendhagyó módon nem a felfedezéséről szeretnék kezdésképpen mesélni. A kora Kréta időszakban azt a területet, amit észak európának nevezzünk. Ez a hatalmas, Kaszpi tenger méretű tó kiterjedt Észak Angliára és Dél Franciaországra, és a mai London területét is elborította. Ezen területet hatalmas síkságok és delta torkolatok szegélyezték. 140 millió évvel később az egyik folyó delta helyén William Walker amatőr ősmaradvány gyűjtő ásni kezdett.

Pár édesvízi kagylóra és csigára számított, de amit talált, felülmúlta legvadabb elképzeléseit is. A folyami üledékből egy hatalmas karmot ásott elő, amit pár csont követett. Ezután volt annyi esze, hogy felhívja a Természettudományi Múzeumot.

A kiérkező őslénykutatók egy aránylag épp csontvázat találtak. Az ásatást vezető Alan J. Charhing és Angela C. Miller 1986-ban elnevezték az új dinoszauruszt: Baryonix walkerinek.

Néhány év múlva újabb Baryonix csontokra bukkantak Spanyolországban. Egy töredékes koponya volt. 

Kiderült azonban, hogy nem csak Európában élt Baryonix. A Nigériai Isle of Wighton találtak két Baryonixhez kapcsolható karmot és egy karcsontot. 

A maradványok alapján hamar besorolták a Spinosaurida családba, de a Spinosaurushoz képest a rendszertani helye vitatott volt. Sokáig a becklespinax nevű ragadozóhoz sorolták közelebb, de hamarosan kiderült, hogy ez a faj inkább egy allosauridea.

Erre a pontot egy 1998-as felfedezés tette rá.

A Szaharában rábukkantak a Suchomimus nevű spinosaurideára, ami anatómiailag a baryonixhoz állt közelebb. Az őslénykutatók hamar besorolták, egy új alcsaládba a baryonychinae-ába. A hasonlóság olyan nagy, hogy az őslénykutatók közül egyesek úgy gondolják, hogy a baryonix talán egy fiatalabb suchomimus, míg egyesek a suchomimust akarják a baryonix egy alfajává tenni.

A Spinosaurideák, így Baryonix ősei valószínűleg Gondwanán jelentek meg, Európába pedig az Ibériai félszigeten keresztül vándoroltak be. A baryonix a Spinosaurideák között törpének számított, a maga 8-10 méterével, de ennél több nem kellett neki, mivel rendkívül specializált ragadozó volt.

Krokodilszerű állkapcsában 96 fog ült, a felső állkapocs a pofavég közelében éles szöget alkotott, hasonlóan a mai krokodilokhoz vagy gébicsfélékhez. Így amikor elfogta a zsákmányt, az nem igazán szabadulhatott.

A nyaka nem hasonlított a többi theropodára, inkább lefelé hajlott, mint vízszintesen.

A fogak és a fej helyzete arra következtet, hogy ez a faj nem volt aktív vadász, inkább a folyók partján üldögélt, és leste a halakat, amiket vagy a szájával fogott ki, esetleg a karmával a vízre mért csapással lökött ki a partra.

Mint a mai gryizzlyk.

Valószínűleg emellett dögöket is evett. 

Az élőhelye a torkolatvidékek voltak. A kedvenc tápláléka pedig a lepidotes nevű halak. Olyan állatokkal osztotta meg ezt a vidéket mint az iguanodon, a hypsilophodon és a valdosaurus, de gyakran találkozhatott a páncélos polacanthussal is. Valószínűleg amikor kevés hal volt a folyókban, akkor az eotyrannus és a a neovenator után maradt hulladékokat fogyaszthatták.

A Baryonyx viszont elég kevés helyen tűnik fel a popkultúrában, de abból is egy rangos helyen. A Jurassic Park univerzumban.

A Jurassic Park 1-ben feltűnik a neve a Nublar sziget térképén. Egy hallal teli folyónál éldegél, valószínűleg azért mert nem eszik se kecskéket, se teheneket.

A Jurassic Park 3-ban, pedig az első tervek szerint ő lett volna a főszörny, de később lecserélték a Spinosaurusra. Az ok egyszerű volt. A Baryonix kisebb volt mint a Tyrannosaurus, így a nagy csatában semmi esélye nem lett volna.

A JP3-ban azonban említés szintjén benne maradt. Billy, Dr. Grant tanítványa először azt hitte a Spinosaurus lábnyomokról, hogy Baryonix, majd aztán átsorolta Suchomimusnak, aztán kötöttek ki a Spinosaurusnál /magánvélemény, nem tudtam komolyan venni a spinot, amikor először láttam a filmet. Hogy lehet az, hogy egy egyszerű halász, csak lezúzza a Tyrannosaurust, a helyett, hogy a parton henyélne és halászna/.

Baryonyx in the Flooded Forest .jpg

Az állat viszont feltűnt a Jurassic Park által ihletett videójátékokban. Az Elveszett Világ konzoljátékban. A Baryonix megosztotta a területét a Dimorphodonnal és a Staruikosaurusal. A part menti barlangokban él.

Feltűnik a JP3 Park Builderbe /az a JPOG lebutított verziója, olyan állatok is benne vannak, amiknek az égvilágon semmi köze a dinoszauruszokhoz/, valamint mint írtam a JPOG-ba is feltűntek volna.

A Warpathban /ez egy Mortal Kombat, csak dinoszauruszokkal/, bár nem szerepelt, de a Suchomimusnak gyanúsan emlékeztetett a feje a Baryora.

 

 

 

Proceratops bébik.

2011.11.16. 18:10

 70 millió éves, a Protoceratops andrewsi dinoszauruszhoz tartozó fészket fedeztek fel olyan bizonyítékokkal, melyek azt sugallják, hogy valamikor 15 fiatal dinoszaurusz élt benne. A vizsgálatról a Journal of Paleontology folyóirat számolt be.

Míg nagyszámú tojást hoztak már kapcsolatba egyéb dinoszauruszokkal, mint a húsevő Oviraptorral vagy bizonyos kacsacsőrű hadrosauruszokkal, több fiatal egyed ugyanazon dinoszaurusz fészekben igen ritka leletnek számít. David Fastovsky, a vizsgálat vezető szerzője elmondta, nem is tud olyan leletről, mely ilyen módon 15 utódot őriz egyetlen fészekben.

Fastovsky és csapata elemezte a dinoszaurusz maradványokat és a fészket, melynek átmérője 70 centiméter, kerek és medence alakú. Az összes maradványt a mongóliai Djadochta-formációban találták meg. A kutatók úgy hiszik, a fiatal állatokat még éltükben "borította és temette be a homok."

A kutatók következtetései szerint mind a 15 dinoszaurusz tulajdonságai fiatal állatra utalnak. Ezek között megtalálható a rövid orr, az arányosan nagy szemek, és a kifejlett egyedekre jellemző tulajdonságok hiánya, mint a prominens szarvak, és nagy fodrok. A 15 maradvány közül legalább 10 teljesen ép. A fészek és tartalma arra utal, hogy a Protoceratops fiatalok a kölyökkor korai szakaszát a fészekben vagy annak környékén töltötték. A fészek emellett arra is utal, hogy a szülők gondoskodtak a kicsikről.  

A nagyszámú utód azonban azt sugallja, hogy a fiatal dinoszauruszok mortalitása magas volt, nemcsak a ragadozók miatt, hanem a valószínűleg stresszes környezet eredményeképpen is. „A nagyobb fészekalj módot szolgáltathatott arra, hogy ilyen körülmények között biztosítsák az állatok túlélését, annak ellenére, hogy kiterjedt volt a szülői gondoskodás” – mondja Fastovsky. „Mongólia akkoriban olyan hely volt, ahol számos theropoda dinoszaurusz élt, némelyikük valószínűleg ilyen utódokkal táplálkozott. Ezek közül az ugyanazon üledékekben előkerült faj a Velociraptor, melynek ezek az utódok kellemes nassolnivalót jelenthettek” – mondja a kutató.

Ugyanezen a helyszínen egy korábban megtalált „harcoló dinoszauruszok" leletben egy Protoceratops és egy Velociraptor maradt fenn egy kövületben, „egyértelműen halálos harcba merevedve” - mondja Fastovsky. A juh méretű növényevő faj szülői és egyéb kifejlett egyedei idejük nagy részét így az ilyen éhes ragadozók elüldözésével tölthették.

Forrás: Hiradó-hu

Páváskodás a Kréta korban.

2011.11.10. 15:45

 em kizárt, hogy a dinoszauruszok flörtöltek, legalábbis az oviraptorok, a késő kréta időszakban, 75 millió évvel ezelőtt élt kis termetű theropodák, amelyek faroklegyezőik segítségével igyekeztek elnyerni potenciális párjuk tetszését.  

Az oviraptor, amelynek jelentése tojásrabló, azzal érdemelte ki a nevét, hogy az 1924-ben Mongóliában, a Góbi-sivatagban feltárt első fosszíliájára egy fészekaljnyi tojás mellett találtak. A fosszília azt a látszatot keltette, hogy az adott egyed éppen kirabolni készül egy dinoszauruszfészket.

Az 1990-es években a paleontológusok rájöttek, hogy tévedtek az oviraptort illetően, amely saját tojásait védelmezve pusztult el. A továbbiakban több, a tojásokon kotló oviraptor-fosszíliát is találtak, vagyis ezek az őshüllők ugyanúgy viselkedtek, mint sok mai madár.

Scott Petterson, az Albertai Egyetem paleontológusa az oviraptorok farokcsontjait tanulmányozva arra a következtetésre jutott, hogy a csigolyák rendkívül kompakt szerkezete, az igen erős izomzat a farok nagyfokú mozgékonyságot biztosította. Ennek köszönhetően az oviraptor a faroklegyezőt oly módon használhatta, mint a modernkori pávák.

Forrás: Origo

 

"A pávák színpompás faroklegyezőjüket gyakran használják párválasztáskor" - magyarázta a párhuzamot Petterson, aki kutatásairól a Gerinces Őslénytani Társaság (Society for Vertebrate Paleontology) közgyűlésén számolt be részletesen Las Vegasban

Szerző: Néma Bob

Szólj hozzá!

Címkék: hírek

 Az antarktiszi James Ross-szigeten megtalált, egyetlen szauropoda csigolya felfedi, hogy ezek az óriások – ide tartozik a Diplodocus, Brachiosaurus és Apatosaurus is – a felső kréta korszakban (mintegy 100 millió éve) a kontinensen éltek.

„Világszerte találtak már szauropodákat, kivéve az Antarktiszt. Egészen mostanáig” – mondja Ariana Paulina Carabajal, argentin paleontológus. Az eredményekről a Society for Vertebrate Paleontology éves találkozóján számolt be.

 

Carabajal és csapata nem az elsők, akik dinoszauruszt találtak az Antarktiszon. A paleontológusok 1986-ban egy ankylosaurus csontját lelték meg ott, azóta pedig más dinoszaurusz maradványok, többek között kacsacsőrűek is előkerültek. Mindazonáltal a kontinens fosszíliavadászati szempontból nem olyan termékeny, mint más területek.

„Valószínűleg sok dinoszaurusz található az Antarktiszon, de még nem találtuk meg őket, mert nagyon nehéz eljutni a kontinensre, és nehéz megtalálni a leleteket is” – magyarázza. „Emellett természetesen a kontinens nagy része jéggel borított.” Még nyáron is, amikor a jég és hó a part menti területek egy részén visszahúzódik, nehéz a maradványok felkutatása. A fagyás és olvadás napi ciklusa darabokra töri a csontokat, így „soha nem találunk egy egészet”. Emellett 20 centiméter után a fagyott altalajba ütköznek, melyet túl nehéz megbontani, míg nem várnak egy-két napot az olvadásra.

A csapat számos tengeri hüllő, hal és gerinctelen maradványait találta meg, azonban ott tartózkodásuk végéig nem bukkantak dinoszauruszokra. Ekkor azonban ellátogattak azon területre, ahol az első antarktiszi ankylosaurus lelet előkerült. A felszínen pedig egyetlen törött szauropoda csigolyát találtak.

 

„Nem sok mindent lehet kezdeni egyetlen csigolyával, így azt sem tudjuk, milyen nemzetségről vagy fajról van szó. Azt viszont tudjuk, hogy titanosaurus, azon szauropoda típusa, mely nagyon elterjedt volt Dél-Amerikában” – tette hozzá. A hosszú farkú, hosszú nyakú titanosaurusok több mint 100 tonnát nyomhattak. Növényevők voltak, kemény, gyöngyszerű pikkelyekkel.

Amikor a szauropodák tapodták a Földet, az Antarktisz még összeköttetésben volt Dél-Amerikával és Ausztráliával, így az állatok egyszerűen átsétálhattak egyik mai kontinensről a másikra. Az antarktiszi földtömeg nem olyan messzi délen helyezkedett el, mint napjainkban, így a kontinens melegebb lehetett, bár azért nem volt balzsamos a klíma. „Elég meleg volt ezen állatoknak, hogy ott éljenek” – mondja a kutató.

Amellett, hogy kimutatták, ezen hosszú nyakú dinoszauruszok minden kontinensen jelen voltak, az eredmények hasznosak lehetnek annak feltárásban, hol és hogyan vándoroltak az állatok – mondja Carabajal. Egyelőre ugyanis senki sem tudja, a szauropodák hogyan terjedtek el az egész bolygón.

Forrás: Híradó.hu

 

 

Megtalálták Motkányt.

2011.11.04. 14:54

 Az új faj - Cronopio dentiacutus névre keresztelték keskeny orra és hosszú fogai miatt – mintegy 20-23 centiméteres volt, valószínűleg hegyes fogaival vadászta és fogyasztotta el a rovarokat. A faj a Dryolestoidae kihalt csoporthoz tartozik, mely távoli rokona napjaink erszényeseinek és méhlepényeseinek.

A Dél-Amerikában talált, 95 millió éves kőzetbe ágyazódott, második legidősebb emlőskoponyaként - a C. dentiacutus már akkor jelen volt, amikor még dinoszauruszok barangoltak a Földön – lenyűgöző betekintést enged a korai emlősök történetébe.

A paleontológusok 2002-ben találták meg a majdnem teljes koponyát Argentína északi részén, egy falu mellett. Akkor azonban a lelet nagy része kőzetbe ágyazódott, azonossága rejtély maradt. 2005-ben a kutatócsapat elküldte a koponyát egy technikusnak, aki három évet töltött azzal, hogy a leletet kiszedje a kőzetből. Végül kiderült, hogy egy kardfogú, mókusszerű állatról van szó.

Guillermo Rougier, a vizsgálat vezető paleontológusa szerint az állat nagyon furcsán néz ki a hosszú orral és szemfogakkal. „Emellett megvilágítja milyen keveset tudunk.”

Mind az emlősök és a dinoszauruszok a triász korszak vége felé, mintegy 220 millió éve jelentek meg. Amikor az őshüllők 65 millió éve eltűntek, az emlősök felvirágzottak. Azonban az ősi emlősfosszíliák még mindig rendkívül ritkák, főleg apró méretük miatt.

Ennek eredményeképpen a paleontológusok durván egy-egy emlősnemzetséget ismernek minden millió évre, a 65 millió és 220 millió év közötti tartományban, mely igencsak tökéletlen adatmennyiséget jelent. A vizsgálatról a Nature számolt be.

Forrás: Hirado.hu

Úgy látszik nem rejtette el elég gyorsan azt a makkot.

  A Protoceratops (első szarvarc) a ceratopsia növényevő dinoszauruszok egyik neme, amelynek egyedei a késő kréta korban, csordákban éltek a mai Mongólia területén. Aránylag kistestű, nagy fejjel rendelkező dinoszauruszok voltak, a kifejlett példányok hossza körülbelül 1,8 méter, vállmagassága mintegy 60 centiméter, tömege pedig kevesebb, mint 180 kilogramm lehetett. Koponyájuk masszív csőrben végződött, annak hátsó részén nyaktaréjt viseltek, amelynek mérete és formája egyedenként változott.


Kizárólag a lábnyomokból lehet következtetni a rég kihalt állatok viselkedésére, szokásaira, ám a csontvázak ritkán kerülnek elő a lábnyomokkal együtt, ugyanis fosszilizálódásuk különböző körülmények között zajlik. Nehézséget okoz a csontok párosítása is a lábnyomokkal, ugyanis rég elenyésztek az azokat hátrahagyó lágyszövetek, de gyakorta a végtagcsontok is hiányoznak - olvasható a New Scientist hírei között.
A nehézségek ellenére a tudósoknak sokszor sikerül kikövetkeztetniük a lábnyomokból, hogy milyen dinoszaurusztól származnak. A nagytestű ragadozók például, jellegzetes háromujjas lábnyomokat hagytak hátra, és ha azok gigantikus méretűek, jó eséllyel lehet arra következtetni, hogy a "zsarnokgyíktól", azaz a T. rextől származnak.


A fosszíliát a Góbi-sivatagban tárta fel 1965-ben egy lengyel-mongol expedíció. Negyvenöt évvel később Grzegorz Niedzwiedzki, a Varsói Egyetem paleontológusa kollégáival preparálta a leletet, hogy részlegesen megvizsgálja a fosszíliát. A medencecsontnál benyomódást találtak, amelynek alakja és mérete megegyezett egy olyan lábnyommal, amely egy négyujjú hátsó lábtól származhat.

"A Protoceratops volt a legelterjedtebb dinoszauruszfaj Mongóliában, ám lábnyomai eddig nem kerültek elő. Immár tudjuk, hogyan néztek ki" - közölte Niedzwiedzki.

Forrás: InfoRádió

 A neve azt jelenti, hogy közeli tarajos gyík. Ez az egyik legismertebb és legtöbb helyen szereplő hadrosauria. Elég impozáns látvány lehetett a fejdíszével, bár ez elég elterjedt tulajdonság volt e csoport tagjai között. Olyan megkülönböztető jel lehetett a bizonyos fajok között, mint ma a paradicsommadarak tolla.

1920-ban bukkantak rá az első leletre Alberta tartományban a Red Deer folyó mentén egy William Parks nevű őslénykutató. Egy koponyára és egy részleges csontvázra bukkant. A hátsó lábak és a farok hiányoztak. Albertában még három részleges csontvázra bukkantak. Ezt a fajt Parasaurolophus walkerinek nevezték el, Edmund B Walkerről a Torontoi Egyetem akkori igazgatójáról.

1921-ben Charles H. Sternberg a Montanai Kirktland formációban talált rá egy másik Parasaurolophus maradványra. A maradványt Uppsalába küldte, Svédországba, ahol Carl Wiman P. tubicenként keresztelte el ezt az új fajt. 1995-ben Új Mexikóban találtak egy második koponyát, amit megvizsgáltak komputertomográffal, itt derült ki, hogy a fejdíszük üreges.

A harmadik Parasaurolophus fajra Új Mexikóban találtak 1961-ben. A fejdísz lekerekített, mint a többi rokonának. Az új fajt Parasaurolophus cyrtocriastusnak keresztelték fel.

Ez a három a faj nem egy korban élt.

A P. walkeri 77 millió évvel ezelőtt élt. A fejdíszének a szerkezete sokkal fejletlenebb, a felkarja hosszabb mint a rokonaié.

A P. tubicen a legnagyobb parasaurolophus faj. A fejdíszében sokkal bonyolultabbak a hangjáratok. 73 millió évvel ezelőtt élt.

P.cyrtocriastus  75 millió évvel ezelőtt élt. Kisebb volt mint a többi két faj, ahogy a fejdísze is fejletlenebb volt. 

Parasaurolophus növényevő volt. Rengeteg foga volt, amik gyorsan cserélődtek. A csőrével letépte a növényeket, amiket aztán a pofában található fogak rágtak össze.

A fejdíszének a szerepére sok elmélet született. Az egyik szerint a rágóizmok idetapadtak, de mondták már, hogy a parasaurolophus kétéltű volt, és egyfajta lélegzőcsőként alkalmazta őket, de mondták már fegyvernek, a növények lombjait félretoló szervnek, de a teremtéselmélet támogatói szerint a címerben olyan mirigyek voltak, amik gyúlékony anyagot választottak ki, hasonlóan a mai robbanóbogár félékre /Facepalm/.

A mai legelfogadottabb elmélet szerint a fejdísz egyfajta trombita volt, amivel valószínűleg a fajtársak jeleztek egymásnak, a hímek udvaroltak a nőstényeknek vagy riasztották a csordát, hogy ragadozó közeledik. Erre bizonyítéként szolgál a jól fejlett hallócsont, ami a ma élő krokodilokra hasonlít. Bizonyos fajaik képesek meghallani a magas frekvenciájú hangokat.  Mellette pedig a fajtársak ezek alapján ismerték fel egymást. A hadrosauriák szeme nagy volt, valószínűleg számukra a vizuális információk voltak a legfontosabbak egymás, más hadrosauruszok és a ragadozók felismerésében.

 

Amire igencsak szüksége volt.

Azon terület, ahol a parasaurolophus élt elég kegyetlen tájék volt. A hadrosauruszok testét nem borította páncél, nem voltak szarvaik, és nem voltak tüskék a hátukon és a farkuk végén. A méretük is csak a kisebb ragadozók ellen védte meg őket, de ha azok falkába verődtek, akkor legyűrtek egy példányt. A tyrannosauridea ragadozók ellen, mint a gorgosaurus, teratophoneus vagy a bistahieversor csupán a sebességükkel és a számukkal vehették fel a versenyt. Valószínűleg más dinoszauruszok csordáihoz csatlakoztak mint a nodocephalosaurus vagy a pentaceratops. Ők figyelmeztethették a csordát, mikor ragadozó közeledett, mint néhány afrikai szavannán élő madárféle.

Kocsis Martin blogján lehet olvasni egy érdekes elméletet a Tyrannosaurus Rexről. Vannak ott más érdekes dolgok is. A cikk itt található.

 Egy cikktrilógiát szeretnék ezzel kezdeni, aminek a célja az, hogy bemutassam Mongólia dinoszauruszait. A múlt század kezdeti éveitől egész sok dinoszauruszfajt fedeztek fel ebben a térségben, bár nem akkora számban mint Kínába, de fajgazdagság tekintetében vetekszik ezzel.

Az első leleteket az 1970-es években találták meg, de 1997-ben is bukkantak itt új fajokra.

A dinoszauruszok a felső kréta időszakban éltek itt, 70 millió évvel ezelőtt. Akkoriban csapadékosabb volt az időjárás, kialakultak kisebb erdőfoltok a tájon, amelyek lehetővé tették a nagyobb növényevők életben maradását.

A legelterjedtebb csoport itt az oviraptorok voltak. Ezek kis termetű dinoszauruszok voltak. Az egyik leggyakoribb az avimimus lehetett. 1.5 méter magas volt, a feje legjobban egy papagájéra emlékeztetett. A csőrében nem voltak fogak, valószínűleg növényevő volt, de a faj felfedezője Korzakov szerint inkább rovarevő lehetett.

A másik bizarr oviraptor a chocoraptor volt. Ennek kemény csőre volt, ami segítségével eltörte a csigák és kagylók héját. A nomingia pedig közepes méretű oviraptor volt, a testét díszes tollak borították.

Elterjedt növényevő volt még a homalocephale és a prenocephale. Ezek az észak amerikai pachylaphosaurus rokonai voltak. Ahhoz hasonlóan a hímeknek vastag koponyája volt, ami segítségével megvívtak a mai nőstényekért. Olyan elterjedtek voltak, mint ma az antilopok. Mellettük élt a barsboldia és a saurolophus nevű hadrosauriák, de elterjedt volt még a tarchia nevezetű ankylosaurusféle is- A másik elterjedt növényevő a therizinosaurus és rokona a deinocheirus, de a krétakori erdőségekben élhettek a struccszerű gallimimusok és az anserimimusok. Egy másik érdekes teremtmény a moninykus volt. Ez az őslénykutatók szerint hangyásszerű életmódot folytatott. A karmaival átütötte a hangya és termeszvárak falát, majd kiette az ott lévő rovarokat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A legnagyobb növényevők a nemegtsaurus és az opisthocoelicaudia nevű titanosaurus. Az utóbbi 12 méter hosszú volt.

Persze ezek a növényevők kiváló táplálékot jelentettek az itt élő ragadozóknak. Az adasaurus leggyakoribb ragadozó volt. Ez a teremtmény a velociraptorral egy családba tartózott, ha csak nem annak leszármazottja. 1.8 méter hosszú volt, és falkákban vadászhatott.

 

 

 

 

 

 

Az itteni csúcsragadozók viszont a tyrannosaurideák voltak. Az egyik az alioramus volt, ez a teremtmény a tyrannosaurus és a tarbosaurus kisebb rokona volt. Akkora volt mint egy ember. 2 méter hosszú lehetett.

Vagy két három fős csapatokban vadászott vagy dögevő volt. A terület királya azonban mindent kétséget kizáróan a tarbosaurus volt. 10-12 méter hosszúságot is elérhette, bár ezzel kisebb volt mint Észak Amerikai rokona. Gyakori volt, egészen a mai Kína területén is előfordult.

Sauropodákra és hadrosauriákra vadászott. Az alsó állkapcsa sokkal merevebb volt, mint a tyrannosaurusnak, valószínűleg ezzel alkalmazkodhatott a sauropodák vadászatához.

A folyóknál és tavaknál már kacsákra emlékeztető tevornisok és a hesperonis rokonai a judinornis nevű fogasmadarak halásztak.

 Az Archaeopteryxről, amelyet három hónapja dinoszaurusznak minősítettek vissza, bebizonyosodott, hogy mégis az első ismert madár volt.

Az Archaeopteryx első komplett fosszíliája 1861-ben Bajorországban került elő. A százötvenmillió éve élt állat legfeljebb félméteres hosszúságra nőhetett, és egyaránt rendelkezett a hüllők és a madarak sajátosságaival. Széles, lekerekített végű szárnyai voltak, tollai a mai madarakéhoz hasonlítottak, egyébként hüllőszerű volt éles fogakkal, hosszú csontos farokkal és három ujjal, amelyek meghajlott karomban végződtek. A kutatók a kövületet a madárszárnyúak közé sorolták, ahová a madarak és a legközelebbi dinoszaurusz-rokonaik tartoznak.

Idén júliusban kínai paleontológusok a Nature-ben megjelent tanulmányukban egy késő jura időszakból származó, kisméretű madárszerű tollas dinoszauruszt, a Xiaotingia zhengit festették le, amelynek fosszíliái Liaoning tartományban kerültek elő. A 161-145 millió éves üledékes kőzetben talált állat rendelkezett mindazokkal a jellegzetességekkel, mint az Archaeopteryx. A továbbiakban a kínai kutatók 89 faj 384 anatómiai jellegzetességeit elemezték, hogy kiderítsék, milyen rokonságban álltak ezek egymással. Ennek eredményeként egy olyan evolúciós fa rajzolódott ki, amelyen az Archaeopteryx a madarak unokatestvérének tartott Deinonychosauria csoportba, a két lábon járó húsevők közé nyert besorolást.

Az ausztrál kutatók Michael Lee-nek, a Dél-ausztrál Múzeum paleontológusának az irányításával megismételték kínai kollégáik vizsgálatait, ugyanazt a törzsfejlődéstani módszert alkalmazva, csak sokkal részletesebb statisztikai elemzéseket végeztek.

Az Archaeopteryx ikonikus figura a paleontológiában, az első madár. Kínában azonban tollas dinoszauruszok sokasága került elő az utóbbi időben, ami aláásta a pozícióját. Trevor Worthy, az Új-Dél-Walesi Egyetem paleontológusa szerint a kínai paleontológusok szenzációs eredményeket értek el, ám vizsgálataik során kevéssé támaszkodtak a statisztikai elemzésekre. Amikor ezeket elvégeztük, az Archaeopteryx kikerült a velociraptorhoz hasonló dinoszauruszok közül, és visszasorolódott a madarak közé - mutatott rá Worthy.

Forrás: Index

 A paleontológusok régóta feltételezték, hogy a valaha élt legnagyobb szárazföldi állatok, a szauropodák hosszú gyalogtúrákra is vállalkoztak, igyekezvén megtölteni feneketlen bendőjüket. Ehhez ideális testfelépítéssel rendelkeztek, hiszen hosszú végtagjaiknak köszönhetően könnyűszerrel küzdöttek le nagyobb távolságokat is. A legutóbbi kutatások viszont kimutatták, hogy legalább egy szauropodafaj a hegyekbe vándorolt, amikor a síkságon kibírhatatlanná vált a helyzet.

Amerikai kutatók Henry Fricke-kel, a Coloradói Egyetem geológusával az élen fosszilizálódott fogakat vizsgáltak: Wyoming és Utah államban, 150 millió éves üledékes kőzetből előkerült 32 szauropodafog zománcában elemezték az oxigén-izotópok arányát. (Amennyiben az eredményeket összevetik a fogakat "foglyul ejtő" üledékes kőzet izotóp-összetételével, megtudható, hogy az állatok honnan "vételezték" a vizet.)

Eredményeiket a Nature csütörtöki száma jelentette meg. A vegyelemzés különbséget mutatott ki a fogzománc és a síkvidék üledékes kőzetének izotóp-összetételében, ahol betemetődtek a dinoszauruszok. Ez arra utal, hogy az állatok több száz kilométert is vándoroltak a völgyből a hegyekben élelem és víz után kutatva.

Fricke szerint a vándorlás évszakváltáshoz kapcsolódott. A szauropodák nyaranta elhagyták a síkságot és a hegyekbe indultak, majd körülbelül öt hónap múlva, a tél beálltakor tértek vissza.

"A bőség idején a szauropodák igen változatos étrenden éltek, egyaránt fogyasztottak páfrányt, zsurlót, tűlevelűeket és mohát" - hangsúlyozta John Foster, a Nyugat-Coloradói Múzeum kurátora.

Forrás:IT

 Bár a Földtörténeti Középkort sokan a dinoszauruszok korának tartják, de érdekes, hogy csupán a Triász időszak végén vették át az uralmat. Addig a bolygónkat igen csak változatos hüllő és kétéltű csoportok uralták.

A legveszélyesebbek voltak ezek közül a Postosuchus volt. Ez a hatalmas hüllőféle ragadozó ugyanabba a családba tartozott, ahová a dinoszauruszok, krokodilok, pterosauriák vagy a madarak.

Ez a teremtmény 4 méter hosszú volt és 2 méter magas. Négy lábon járt, az állkapcsába hatalmas tőrszerű fogak voltak. Az első maradványokat a Texasi Crosby megyében fedezték fel 1922-ben. Ezek elég töredékesek voltak, csupán egy agykoponyát és a medence csont darabjait találták meg. Kezdetben Coelophysisként sorolták be, csupán 2002-ben sorolták be a leleteket a Postsuchus fajba.

1985-ben írták le hivatalosan az állatot. 1980-ban Texasi Graza megyében több hiánytalanul fennmaradt csontot találtak. 1988 és 89 között több maradványra bukkantak a Texasi Ghost Ranch közelében.

Több maradványra is bukkantak, hamarosan a Postosuchusnak két faját is leírták. Az a postosuchus amit általánosan ismerünk az a Postosuchus kirkpatrick, az első felfedezője után kapta a nevét. A postosuchus alisoane kisebb és karcsúbb mint a rokona, de valószínűleg csak egy helyi változatról lehet szó, nem pedig külön fajról.

A lényt általában négy lábon járó ragadozóként ábrázolják, de egy Peyer nevű őslénykutató elmélete szerint képes lehetett két lábon járni. A véleményét a medencecsontok mozgékonyságára alapozta és a mellső lábak kis méretére, bár ennek ellent mond, hogy a csuklócsontok és a sarok a ma élő krokodilokra emlékeztet.

A postosuchust sikeres ragadozóvá a hihetetlen harapó ereje tette. A koponyájában több üreg is volt, hogy megkönnyítsék a fej súlyát. Több olyan részt is találtak rajta, ahová az erős állkapocsizmok tapadtak. A nagy szemüregek és a hosszúkás orrlyukak arra következtetnek, hogy jó volt a szaglása és a látása. A szájában lévő éles és fűrészes felületű fogak pedig átvihették a legkeményebb páncélt is. A legnagyobb postosuchus fog amit találtak 7 centiméter hosszú volt. A hátán kemény páncél volt, aminek valószínűleg a más postosuchusok elleni harcban vette hasznát. 

Az egykori Texasban trópusi éghajlat uralkodott. Sokkal párásabb és nedvesebb volt a vidék, eszményi élettér volt a Postosuchus számára. Ezen a vidéken ő volt a csúcsragadozó. A leggyakoribb zsákmánya a Typothorax és a Trilophosaurus. Az életterét megosztotta más archosauriákkal, köztük az akkor még embernagyságú húsevő dinoszauruszokkal, amik akkoriban még csupán a hatalmas ragadozók árnyékában húzódtak meg.

 

 

 

 

 

 

 

 

Ennek a világnak és az archosauruszok uralmának egy kihalási esemény vetett véget. A Földön élő állatok 35%-a kihalt, köztük minden nagytermetű archosauria, ez megnyitotta az utat a dinoszauruszok előtt... 

 

 

A Zuniceratops nevű kétszarvú dinoszaurusz csontvázát rekonstruálták és állították ki az Arizonai Természettudományi Múzeumban. A Zuniceratops egy kevéssé ismert dinoszaurusz, amit az is magyarázhat, hogy híres rokonához, a Triceratopshoz képest szerény testméretű őshüllőről van szó: hossza legfeljebb 3-3,5 méter lehetett, magassága nem haladta meg az 1 métert, tömegét pedig 100-150 kilogrammra becsülik a szakértők – írja a Smithsonian Magazine honlapja.

 

Az állat fosszíliái a 93 millió-89 millió éves kőzetrétegekből kerültek elő Új-Mexikóban. Körülbelül tízmillió évvel korábban élt az ismertebb, szarvas Ceratopsidae család tagjainál, így maradványai betekintést engednek a család őstörténetébe.

 

 

Forrás: Index

 1922-ben archeológusok a mongóliai Góbi sivatagban ősmaradványok egész gyüjtőhelyére bukkantak. Köztük egy újfajta ragadozó dinoszaurusz hiánytalan koponyájára és karmára.

1924-ben Henry Fairfield Osborn az Amerikai Természettudományi múzeum igazgatója ovoraptor djadochtari néven mutatta be egy újságcikkbe, de ez a név nem volt érvényes, mivel nem tudományos folyóiratba publikálták. Hát örülhetünk is neki, mert milyen lett volna, hogy ha Dr. Grant ovoraptor dzadoktarinak hívja a raptorokat? Elég röhej.

Osborn adta neki a Velociraptor mongoliensis nevet (sebes rabló).

A hidegháború alatt a mongol határ le volt zárva a nyugati tudósok számára, de orosz, lengyel és mongol tudósok számára a Góbi-sivatag igazi aranybánya lett. 1971-ben ők fedezték fel a híres "Harcoló dinoszauruszok" kövületet. Egy velociraptor és egy protoceratops harcát örökítette meg. Ez a lelet Mongólia számára nemzeti kincs, de 2000-ben bérbe a New Yorki Természetrajzi múzeumnak.

1988 után több velociraptor csontvázat is találtak nem csak Mongóliában, hanem Észak Kínában is, az itteni példányt kezdetben új fajként Ichabodcraniosaurusként írták le. A nevét az Álmosvölgy legendájának főhőséről kapta, azért mert a lény csontvázát a koponya nélkül találták meg. 

 

A velociraptor nem olyan volt, mint ahogy a Jurassic Parkban megmutatták nekünk. Azok inkább Deinonychusok voltak, bár egy jó ideig a Velociraptor észak amerikai alfajának tartották, és Crichton ezért is nevezte őket így, de azért az durva volt, hogy a The Lost Worldbe és a Jurassic Park 3-ba is velociraptornak hívták őket.

Valamint nem is volt hüllőszerű. Inkább egy kisebb röpképtelen madárra emlékeztetett a tollaival és hosszú pofájával és inkább pulykaméretű volt, mint emberméretű.

A velociraptor 75-71 millió évvel ezelőtt élt. Akkoriban a Góbi sivatag bár még mindig száraz volt, de voltak időszakos folyók és az éghajlat is nedvesebb volt, ennek ellenére gyakoriak voltak a homokviharok, amiknek sok dinoszaurusz áldozatul eshetett. A Velociraptor falkákban vadászott, a második lábujján lévő karmokat használta az áldozat kibelezésére, ez volt a legerősebb fegyvere. Csak a csontos magot ismerjük, a körmöt körülvevő szaruburok tehette ezt halálos fegyverré. Ezt az életmódot valószínűleg csak egy melegvérű lény bírhatta, erre utalnak a tollak.

Technikailag tehát nagyra nőtt röpképtelen madarak, Alan Turner őslénykutató szerint a dromeosaurusok régen tudtak repülni, aztán a későbbiekben röpképtelenné váltak.

 

A velociraptor a T-Rex után a legnépszerűbb ragadozó dinoszaurusz, bár ezzel a Deinonychustól veszi el a hírnevet, hogy az ő arcával pózol. A filmvásznon gyors és agresszív ragadozóként jelenik meg. A Jurassic Park 3-ban Dr. Grant szerint körülbelül olyan okosak a filmbeli ragadozók mint a delfinek vagy a főemlősök.

A tudósok szerint inkább olyan az intelligenciájuk mint a ma élő nagymacskáknak (feküdni-vadászni-kajálni-játszani-verekedni).

Érdekes dinoszauruszok voltak. Gyorsak, erősek és veszélyesek. Ijesztő arra gondolni, hogy a ma élő rokonaik mellettünk élnek (a madarak).

 

 

 Egy fiatal theropoda dinoszaurusz majdnem tökéletesen ép fosszíliájára – közte néhány fennmaradt szőrre és bőrdarabra – bukkantak német kutatók.

 
 

A müncheni BSPG (Bavarian paleontological and geological collections) kutatója, Oliver Rauhut szerint ez az eddigi legjobb állapotban fennmaradt dinoszaurusz csontváz, amelyet Európában megtaláltak.

 

Darren Naish, a Southamptoni Egyetem paleontológusa szerint a fosszília „lenyűgöző”. Rauhut elmondása szerint a theropoda dinoszaurusz – melyek felölelik a Tyrannosaurus nemzetséget -fosszíliák igen ritkák és rendszerint töredezettek. „A legjobb állapotban fennmaradt Tyrannosaurus körülbelül 80 százalékban ép, és ez már lenyűgözőnek számít. Az új fosszília azonban 98 százalékban maradt meg.”

A dinoszaurusz mintegy 135 millió éve pusztult el a mai Bajorország Kelheim városának közelében. Rauhut és csapata úgy hiszi, nem volt több egy évesnél. A 72 centiméteres dinoszauruszt még nem nevezték el.

ép teropoda, Németország


Naish abban reménykedik, hogy a fosszíliában a csont állapota ugyanolyan kiváló, mint ahogyan a közzétett fotón látszik, ez ugyanis segíthetne a kutatóknak összeilleszteni a teropoda fajok törzsfejlődésének darabjait.

 

 

A fosszíliáról egyelőre nincs elérhető adat, így Naish csak spekulál, de azt mondja, hogy a dinoszaurusz a jelek szerint arányosan rövidebb lábakkal és hosszabb farokkal rendelkezett, mint a hasonló theropodák. Különösen érdekes a kérdés, hogy ezen különbségek annak köszönhetőek-e, hogy a dinoszaurusz fiatal volt, vagy pedig egy új faj képviselője lehet.

„Az utóbbi időben voltak olyan feltételezések, miszerint néhány fiatal dinoszaurusz anatómiailag annyira különbözött a kifejlett egyedektől, hogy más ökológiai fülkét foglalt el” – mondja. „A dinoszauruszfajok változatossága úgy tűnik kisebb arányú az elvártnál, és ennek egyik oka az lehet, hogy egyetlen faj egyedei többféle különböző fülkét foglalhattak el életük folyamán.” Elmondása szerint az új lelet betekintést engedhet ebbe az evolúciós lehetőségbe.

A leletet négy napig kiállítják majd Münchenben, az Ásványnapok címet viselő rendezvényen.

Forrás: Hirado.hu

A képek pedig a Coleurus nevű teropondát ábrázolják, ami a Jura időszakban élt. Szerintem ez hasonlít rá a legjobban.

 

1950-es években az Oklahomai Atoka megye talajából egy különös őskori ragadozó csontjai kerültek elő. A részleges csontvázak egy 12 méter hosszú ragadozó képét sejtették fel, amelyet Acrocanthosaurusnak neveztek el az akra ('magas'), ακανθα / akantha ('tövis' vagy 'tüske') és σαυρος / szaürosz ('gyík') szavakból származik/. 1990-ben kettő sokkal teljesebb csontvázat találtak. Maradványokat találtak Oklahoma és Texas államba, de Marylandben is rábukkantak néhány neki tulajdonított fogra.

A besorolása sokáig vitatott volt. Kezdetben a Megalosauria nevű szemétkosár taxonba került, majd innen a Spinosauria félékhez a hátán lévő vitorla miatt. Ez a feltételezés egészen 1980-ig fennmaradt. Mostanában két elmélet tartja magát. Egy részt, hogy talán egy allosauridea volt, a másik szerint pedig talán a Gigantosaurus rokona.

 Az acrocanthosauruszok nyakától és a farka tövéig egy tövissor húzódik. Valószínűleg az állatok közötti kommunikációban vagy a tápanyagok tárolásában volt szerepe.

Acrocanthosaurus skeleton (1).jpg

A másik érdekes dolog az állat mellső lábai. Ezeket a végtagokat képes volt 109 fokban elfordítani, de képes volt az ujjait is hátrafeszíteni. Ez a képesség a későbbi Terapodákból kiveszett.

Valószínűleg ezzel tartotta a prédáját, és belemélyesztette az ujjain lévő karmokat. Ha a zsákmány mocorgott, és próbált menekülni, azzal csak azt érte el, hogy a karmok még mélyebbre hatolnak benne. A másik érdekes dolog, az agyuk.

 

 

 

 

 

 

 

Inkább egy ma élő krokodiléra emlékeztett, mint egy madáréra. A szagló gumói megnövekedtek, így kiderült, hogy a szaglása jó volt. 

 Az Acrocanthosaurus a korai kréta időszakban élt 125-112 millió évvel ezelőtt. Egy hatalmas beltenger osztotta ketté Észak-Amerikát Akkoriban a mai Texas és Oklahoma vidéke egy partvidék volt, ezen a területen élt az acrocanthosaurus. A leggyakoribb zsákmánya valószínűleg a tenontosaurus , paluxysaurus és a sauroposeidon volt. Ő volt a környezetének a csúcsragadozója, vetélytársa nem volt. A környéken csak a három méter hosszú Deinonychus vadászott, de az Acrocanthosaurus csupán ő volt a kisfiú, akinek az idősebbek elvették a tízóraiját.

 

 

A Hateg sziget dinoszauruszai

2011.10.09. 09:47

 A történetünk 1895-ben kezdődött Szentpéterfalván. Az ifjabb Nopcsa Ferenc, húga birtokán hatalmas állatok csontjait találta meg. Később ezeket bemutatta Bécsben Eduard Suessnek. Nopcsa megkérdezte a híres geológustól, hogy mit csináljon a leletekel. Suess ezt válaszolta: Írja le.

Az ifjú Nopcsának nem voltak meg a szükséges anatómiai ismeretei, de erre a kérdésére is csak egy szűkszavú választ kapott:

Tanulja meg.

1899-ben bemutatta az Erdélyi dinoszauruszokról szóló értekezését, amit két másik követett, ezek nagyon népszerűek lettek, és felfedték egy őskori sziget, egyedülálló állatvilágát.

Erdély a Kréta korban egy sziget volt a Tethys óceánban. Az itt élő dinoszauruszok kis méretűek voltak a szigeten lévő korlátozott erőforrások miatt /mint a már kihalt máltai vízilovak és elefántok, vagy a Flores szigeteki Hobbit/. A szigeteken monszun éghajlat uralkodott, gazdag növénytakaró alakult ki. Ez pedig lehetővé tette, hogy a szigeten új dinoszauruszfajok alakuljanak ki.

Ezen a szigeten élt a Magyarosaurus. Ez az állat egy Titanosaurusféle volt, de a nevével ellentétben csak embernagyságú volt, valószínűleg az aljnövényzetet legelte, a rokonaival ellentétben. Talán a hosszú nyak feleslegessé vállt neki.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Magyarosaurussal együtt élt itt a Rhabodon is. Ez az állat egy Ornithischia volt, a kutatók nem tudják hogy a hypsodonták vagy az iguanodonok közé sorolják, mostanában az a nézet terjedt el, hogy talán hiányzó láncszem. Szerte az Európai szigetvilágban elterjedt volt. Csak ezen a helyen élt a Telmatosaurus, ami egy törpe hadrosauria volt. 5 méter hosszú volt és fél tonna volt a tömege. A Zalmonex a rhabodon rokona volt, de azzal ellentétben teljes egészében két lábon járt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Struthiosaurus egy nodosaurus volt, a szigeten a Struthiosaurus transylvannicus nevű faj élt, amely a többivel ellentétben kisebb méretűre nőtt. 2.2 méter hosszú volt, és valószínűleg a keményebb pálmákat, cikászokal és harasztokkal táplálkozott.

 

 

 

 

 

 

A szigeten éltek ragadozók is. Rendkívül elterjedtek voltak a kisebb theropodák. Köztük a Bradycneme nevű maniraptor, az Elopteryx nevű troodon, amik valószínűleg kisebb emlősökkel és hüllőkkel táplálkoztak, vagy a nagyobb ragadozók által hátrahagyott dögökre jártak rá.  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Viszont velük ellentétben az Euronychodon sokkal aktívabb vadász lehetett, talán falkákban vadászott, betöltve azt az ökológiai fülkét, amelyet a Föld más részein a Deinonychus és társai töltötték be. Valószínűleg a náluk nagyobb prédára is rárontottak. 2 méteres volt.

Az ő riválisa lehetett a Balaur, a nevét egy román folklórban szereplő sárkányról kapta. Hasonlít a Velociraptorra, csak sokkal nagyobb és tömzsibb annál. A bestiának egyszerre két sarlós karma, a harmadik ujja elsorvadt. Inkább volt gyors vadász, vagyis neki támadt az áldozatának, és próbált sebet ejteni rajta a karmaival.

 

 

 

 

 

 

 

 

A maradványok tanúsága szerint viszont a szigeteken élt egy sokkal nagyobb ragadozó, amiről az őslénykutatók megállapították, hogy talán a Megalosaurus egy késő krétáig fennmaradt faja lehet, csak sokkal kisebb. Valószínűleg ez a lény lehetett a sziget T-Rexe.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A sziget egy másik óriása egy pteranodon volt. A Hatzegopteryx, ami egy családba tartozott a Quetzalcoatlusal. A becslések szerint szárnyfesztávolsága 11-12 méteres, a feje hossza 2,5 méter. Lehetséges, hogy itt a szigeti gigantizmus lehetősége lépett fel, ami miatt talán a pterosauruszok lettek itt a csúcsragadozók.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szigetek másik ragadozója pedig a Theriosuchus volt. Ez egy szárazföldön élő krokodilféle volt. Ezek a teremtmények már a Triász időszak óta jelen voltak a bolygónkon, sőt a dinoszauruszok kihalását is túlélték pár millió évvel. Valószínűleg dögevők voltak vagy a tojásrablók.

File:Adamantinasuchus BW.jpg

 

Valószínűleg ez a sziget egyfajta rezervátum volt a kréta korra, hisz olyan máshol már kihalt lények éltek itt mint Sauropodák, megalosaurusok és szárazföldi krokodilfélék. 

Akit jobban érdekel a szigetek élővilága, az megnézheti őket mozgásban az alábbi videón.

 

 Az apró dinoszauruszt nagy valószínűséggel nem sokkal azután sodorhatta el az ár a mai Washington közelében, hogy kikelt a tojásból a kora krétaidőszakban. Maradványait betemette az üledék, azok később fosszílizálódtak; megkövesedett csontjait 1997-ben tárta fel Ray Stanford amatőr őslényvadász.

A fosszíliát most Ray Stanford és David Weishampel, a Johns Hopkins Egyetem professzora írta le tanulmányában, amely a Journal of Paleontology legújabb számában látott napvilágot - olvasható a The Baltimore Sun online kiadásában. A szerzők a kis dinoszaurusznak a Propanoplosaurus marylandicus nevet adták. A pro azt jelenti, hogy korábban élt, mint a Nodosauridae-dinoszauruszokhoz tartozó panoploszauruszok, a marylandicus pedig Marylandre utal.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Weishampel szerint ez a legfiatalabb nodoszaurusz, azaz páncélos dinoszaurusz, amelyet valaha találtak. "A leletnek köszönhetően megismerhetjük, hogy miként fejlődtek a dinoszauruszok végtagjai, koponyája a korai életszakaszban. A parányi testméretek arra utalnak, hogy a közelben lehetett a "dinoszauruszkeltető", hiszen a tojásból épp csak kikelt őshüllő aligha juthatott messze a fészektől" - magyarázta.

A fosszília tanulmányozása alapján a tanulmány szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy a csöpp dinoszaurusz vízbefulladt: a hátán feküdt a sárban, és gerincének, valamint tarkójának lenyomatát megőrizte az üledékkőzet. Amennyiben a Propanoplosaurus marylandicus megérte volna a felnőttkort, akár 6-9 méteres testhosszra is szert tehetett volna. A fosszília aDinoszauruszok a hátsóudvarban (Dinosaurs in the Backyard) című kiállításon látható a Smithsonian Intézet Természettudományi Múzeumában.

A madármedencéjű őshüllők rendjéhez tartozó Nodosauridae-család képviselői közepes- vagy nagyméretű, nehéz felépítésű, négy lábon járó növényevő dinoszauruszok voltak. A hátukat csontlemezek borították, egyfajta páncélzatot alkotva. A kréta időszakban éltek a mai Észak-Amerika, Ázsia, Ausztrália, Antarktisz és Európa területén.

Forrás: HVG

 

Minden dinórajongó gépén ott van szerintem ez a Zoo Tycoonhoz hasonlító játék, tudom vannak benne kivetni valók, meg ilyenek, de ami a lényeg, hogy vannak benne dinók. Ki nem szeretett volna saját állatkertet? És saját dinóparkot?

Ami így elsőre szemet szúr az embernek az a dinoszauruszfajok szegénysége meg a kihagyott lehetőségek. Hát igen, vannak sajna fajok, amiket egy az egyben kivágtak a játékból, pedig a park színesebb lehetett volna tőlük, valamint az sem tett jót a játéknak, hogy korlátozva lettek benne a legyártható dinoszauruszok száma, de ezt szerintem betudhatjuk az időhiánynak, és hogy a JP3 premierjére készen legyenek.

Bizonyos fajokat érthető, hogy nem raktak be. A procompognatus túl kicsi, megszökik és megharapja a vendégeket, a Mamenchiosaurus /szerepelt a The Lost Worldben, az volt az a Diplodocusra hasonló állat a hajszánál/, pedig túl sok helyet foglalt volna.

De sok faj hiánya fájdalmas volt.

Alioramus

A Tyrannosaurus egy kisebb, embernagyságú rokona, az orrán dudorokkal. Szerintem túl kevés volt az ehhez hasonló kisebb ragadozó /A ceratosaurus és az albertosaurus/.

Dc kártya alior.jpg

 

 

 

 

 

 

Deinonychus

Jó tudom, szerepelt az első részben, csak Crichton átnevezte velociraptorrá, de azért fájó pont, hogy ő nem került bele. Azért összeeresztettem volna a játékbeli velocival, megnézni, hogy ki a keményebb.

Jurassic Park Deinonychus by hellraptor.jpg

 

 

 

 

 

Baryonix

Hát igen. A JP3-ba megemlítették kedvenc krokodilfejünket. Ki nem akarta volna berakni a Spinosaurus és a Baryonix kifutóját egymás mellé? Mondjuk ezt is megindokolták, miszerint a játékban van már spinosaurus, ami hasonlít. Szerintem meg nem, nagyon nem...

Baryonyx12.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Ornithomimus

Elsőnek indokoltnak éreztem, hogy nem rakták bele, mert hát van már egy kétlábú, nagyon gyors dinó a game-be a gallimus, de az növényevő volt, és ez bizony mindenevő vagy ragadozó a csőre alapján. Érdemes lett volna egy pár lesből támadó állatka helyett őt is berakni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Yangchuanosaurus

Ezzel a lénnyel egy fájó lelőhely is kiveszett a játékból /a Baryonixal meg Anglia, ami a dinókutatás bölcsője, szégyen/, Kína. Egy allosaurusal rokon ragadozó volt, ami falkában vadászott.

Dc kártya yangc big.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Diplodocus

A legnagyobb fájdalom. A leghosszabb dinó, és az egyik legjelegzetesebb, egy Jura kori kifutónak a Brachiosaurussal, a Camarasaurusal és a Stegosaurussal együtt a dísze lehetett volna.

Diplodocus1.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Apatosaurus

Lehet benne is van meg nem is, mert a Camarasaurus eléggé hasonlít rá. Bár ha úgy vesszük éveken keresztül a Camarasaurus koponyáját rakták rá az apatosaurus testére, ezzel létrehozva a brontosaurus nevű szörnyszülöttet. Ilyen alapon jobb lett volna, hogy ha bekerül.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Iguanodon

Sőt az elsőnek felfedezett dinót is nemes egyszerűséggel kihagyták, pedig érdemes lett volna a B-Helyszín módban, egy Anglia mocsarakat idéző életközösséget létrehozni.

Maiasaura

Ezt a lényt akkor lett volna érdemes behozni, ha a dinók képesek lettek volna tojást rakni, így kettős, fájdalmas zicher. Pedig állítólag a tojásrakást is berakták. Érdemes lett volna a fiókáikat gondozó dinókat figyelni.

Maiasaura2.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 Panoplosaurus

Az Ankylosaurus rokona, lehet, hogy ezzel haverkodott volna a kifutóban, és a leírásban nem az lett volna, hogy az ankylosaurusnak az ankylosaurus a legjobb barátja. 

 

 

 

 

 

 

 Thescelosaurus

Hiányzott egy dryosaurushoz hasonló növényevő a kréta időszaki dinók közül, meg plussz ez még jól is nézett volna ki a hátán lévő apró tüskékkel.

 

 

 

 

 

 

 Tenontosaurus

A Deinonychus kedvenc prédája, amúgy semmi extra, de azért még is csak filling lett volna beereszteni hozzájuk egyet-egyet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Wuerhosaurus

Egy kicsi és színpompás Stegosaurus a mai Kína területéről, egy moddal fellehet oldani, úgy hogy átfessük a Kentrosaurust.

 

 

 

 

 

 

 

Chasmosaurus

Szerintem simán elfért volna a Triceratops, a Torosaurus és a Styracosaurus mellett a Chasmosaurus, díszére vállt volna a parknak, az biztos.

Jurassic Park Chasmosaurus a hellraptor.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Carnotasaurus

Na most nyúljatok zsebkendőért, mert szerintem könnyezni fogtok. A The Lost World regényben feltűnt színváltó ragadozót, ami annyi fejfájást okozott a szigeten a hőseinknek kihagyták. Pedig jó lett volna látni, meg lett volna egy kis változatosság, meg egy plusz nagy ragadozó...

 

 

 

 

 

 

 

 

Emellett lett volna madárház és akvárium is, de hogy abba milyen állatok lettek volna? Hát abba bele se merek gondolni. Reménykedhetünk benne, hogy ha lesz Jurassic Park 4, akkor talán kihoznak egy folytatást vagy egy hasonló játékot, addig marad a Zoo Tycoon 2, hátha valaki csinál ezekkel az állatokkal bele egy modot.

 

 

Ha azt mondjuk dinoszaurusz elsőnek mindenkinek a Tyrannosaurus Rex jut az eszébe, másodszorra az apatasaurus, harmadszorra pedig a Triceratops. Ha viszont azt mondjuk, hogy Ceratopsida dinoszaurusz, akkor rögtön a Triceratops.

Elég jellegzetes külsejű hüllő, szinte mindenki azonnal felismeri, hogy ha képen látja.

1887-ben fedezték fel az első maradványt Denver közelében. Egy koponyatető volt, szemöldökkel és szarvakkal. A leletet elküldték vizsgálatra Othniel Charles Marsh számára, aki úgy gondolta, hogy ez a lény egy egy pliocén korban élt óriási bölény.

Az 1888-as Wyomingi lelet megtalálása idején változtatta meg a véleményét, és az új fajt Bison alticornis helyett elnevezte triceratopsnak. 

Ezek után több koponya is előkerült /ennél a fajnál a koponya tudott a legjobban fosszilizálódni/, ezek különböző méretűek voltak. A tudósok miután túlléptek azon, hogy talán különböző nemű és korú állatoknak a maradványaira bukkantak, elkezdtek több alfajba sorolni a Triceratopsot.

A Triceratopsnak két faját ismerjük. Triceratops horrindus és a Triceratops prosus. Az pedig baromság, hogy a Torosaurus a Triceratops idősebb egyede. Több különböző korú Triceratops koponyára bukkantak, amelyek között voltak idős és beteg állatok is. Valamint a Torosaurusnak a szarvai előreirányultak, míg a Triceratopsnak hátra, és ez nem változik meg a kor előrehaladtával.

A Triceratops magányosan élt. A mai Észak-Amerika terültén a késő kréta időszakba. Ezen a helyen a Ceratopsidák és a Hadrosauriák voltak a domináns növényevők, amikre olyan ragadozók vadásztak mint a Tyrannosaurus rex vagy a Dromeosaurus. Akkoriban ez a hely fás szavanna volt. A Triceratops az aljnövényzetet fogyasztotta, de ha kellett kihasználta nagy tömegét, és fákat döntött ki. A csőréből és a benne üllő 432-800 fogból arra következtettek, hogy az állat kedvenc tápláléka az akkor már elterjedt pálmák, cikászok és harasztok voltak. Kellett a nagyfiúnak a rostos étrend.

A hímek valószínűleg kegyetlen harcokat vívtak a nőstényekért, amit a gallérjaikkal való pózolás vezetett be. Ezek a harcok titániak és földet rengetők lehettek, hisz két 12 tonnás vadállat ment egymásnak...

A Triceratops bébik viszont meglepően ártatlannak tűnhettek, hisz a maradványok szerint kicsi szarvaik és gallérjaik és nagy szemeik lehettek, ezzel rábírva az anyákat, hogy gondoskodjanak róluk.

A Triceratops több filmben és könyvben is szerepelt. Elég impozáns megjelenésű állatról van szó, ennek ellenére a Jurassic parkban egy hasmenéses egyed tűnt fel. Pedig szerintem dinóörültek ezrei láttak volna egy jól meganimált Triceratopsot. A későbbi részekben persze mutattak végre mozgó, egészséges állatokat is.

JP3-004thm.jpg

 

 

 

 

 

TriceratopsTLW.jpg

 

 

 

 

 

 

Persze több komputeranimált természetfilmbe is feltűntek. Igaz a Dinoszauruszok a Föld uraiban csupán egy döglött példány volt, de az Ősvilági Kalandban végre volt egy kifejlett hím, akit Theonak hívtak.

Ja és a Transformersben az egyik Dinobot, Salak Triceratopsá képes változni. Nagy fekete pont Michael Baynek, hogy nem vette elő ezt a történetszálat. Népszerű elképzelés az, hogy a Triceratops és a T-Rex vérmes harcokat vívott egymással, egyfajta őskori Mortal Kombatokat.

De ilyet sajna nem láthattunk soha sem filmen. Igaz az 1 millió évvel ezelőtt című 1961-es filmben egy Ceratosaurus és egy T-Rex vív egy kegyetlen csatát.

 Ennyi volt. Remélhetjük, hogy a jövőben, talán a JP4-ben láthatunk egy ilyen csatát.