Az antarktiszi James Ross-szigeten megtalált, egyetlen szauropoda csigolya felfedi, hogy ezek az óriások – ide tartozik a Diplodocus, Brachiosaurus és Apatosaurus is – a felső kréta korszakban (mintegy 100 millió éve) a kontinensen éltek.

„Világszerte találtak már szauropodákat, kivéve az Antarktiszt. Egészen mostanáig” – mondja Ariana Paulina Carabajal, argentin paleontológus. Az eredményekről a Society for Vertebrate Paleontology éves találkozóján számolt be.

Carabajal és csapata nem az elsők, akik dinoszauruszt találtak az Antarktiszon. A paleontológusok 1986-ban egy ankylosaurus csontját lelték meg ott, azóta pedig más dinoszaurusz maradványok, többek között kacsacsőrűek is előkerültek. Mindazonáltal a kontinens fosszíliavadászati szempontból nem olyan termékeny, mint más területek.

„Valószínűleg sok dinoszaurusz található az Antarktiszon, de még nem találtuk meg őket, mert nagyon nehéz eljutni a kontinensre, és nehéz megtalálni a leleteket is” – magyarázza. „Emellett természetesen a kontinens nagy része jéggel borított.” Még nyáron is, amikor a jég és hó a part menti területek egy részén visszahúzódik, nehéz a maradványok felkutatása. A fagyás és olvadás napi ciklusa darabokra töri a csontokat, így „soha nem találunk egy egészet”. Emellett 20 centiméter után a fagyott altalajba ütköznek, melyet túl nehéz megbontani, míg nem várnak egy-két napot az olvadásra.

A csapat számos tengeri hüllő, hal és gerinctelen maradványait találta meg, azonban ott tartózkodásuk végéig nem bukkantak dinoszauruszokra. Ekkor azonban ellátogattak azon területre, ahol az első antarktiszi ankylosaurus lelet előkerült. A felszínen pedig egyetlen törött szauropoda csigolyát találtak.

„Nem sok mindent lehet kezdeni egyetlen csigolyával, így azt sem tudjuk, milyen nemzetségről vagy fajról van szó. Azt viszont tudjuk, hogy titanosaurus, azon szauropoda típusa, mely nagyon elterjedt volt Dél-Amerikában” – tette hozzá. A hosszú farkú, hosszú nyakú titanosaurusok több mint 100 tonnát nyomhattak. Növényevők voltak, kemény, gyöngyszerű pikkelyekkel.

Amikor a szauropodák tapodták a Földet, az Antarktisz még összeköttetésben volt Dél-Amerikával és Ausztráliával, így az állatok egyszerűen átsétálhattak egyik mai kontinensről a másikra. Az antarktiszi földtömeg nem olyan messzi délen helyezkedett el, mint napjainkban, így a kontinens melegebb lehetett, bár azért nem volt balzsamos a klíma. „Elég meleg volt ezen állatoknak, hogy ott éljenek” – mondja a kutató.

Amellett, hogy kimutatták, ezen hosszú nyakú dinoszauruszok minden kontinensen jelen voltak, az eredmények hasznosak lehetnek annak feltárásban, hol és hogyan vándoroltak az állatok – mondja Carabajal. Egyelőre ugyanis senki sem tudja, a szauropodák hogyan terjedtek el az egész bolygón.

Forrás: Híradó.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.